- Tessék szíves lenni adni nekem abból az éneklő vízbôl! Csak egy kicsit.
- Minek az neked?
- Berényi Gabit fogom megitatni vele. Beletesszük egy üvegbe, és elviszem az óvodába!
- Értem már! Persze! Azt hiszem, ez jó ötlet, de neked is segítened kell.
Ila néni kimosott egy kólásüveget, a konyhacsapból teleengedte vízzel, és hogy színe is legyen, beleöntött egy kis málnaszörpöt.
- Így majd ízlik neki - magyarázta, mialatt jól bedugaszolta az üveget -, te pedig biztasd, hogy énekeljen, mert szép hangja van. Annak biztosan megörül.
Panni szépen megköszönte, azután előrukkolt a másik kérésével is. Mikor Ila néni meghallotta, hogy valami igazi régiséget kér tőle, homloka ezer ráncba futott a töprengéstől.
- Mindegy, hogy mi az mondta Panni sietve. Csak egészen öreg legyen!
- Gondolod, hogy én beleférek a kerekes bevásárlószatyorba? - kérdezte Ila néni, és szemében mosoly villant.
- Miért?
- Mert ezen a szép új lakótelepen én vagyok az egyetlen igazi régiség!
Panni nagyot nevetett, mert elképzelte Ila nénit a kerekes szatyorban kuporogva.
- Ila néni nem bírná ki a homokozóban a föld alatt, míg Matyi Tamás kiássa. Nem kapna levegőt. Azt akarjuk, hogy Matyi Tamás régiséget találjon, meg kincseket is.
- Miért nem ezzel kezdted mindjárt? - bólogatott Ila néni. A szobában lévô szekrényhez sietett. Panni kíváncsian követte. Ila néni sokáig kotorászott a szekrényben, majd nagy halom fehérnemű mögül eőôhúzott egy kopott csövecskét, amelyen apró lyukak voltak.
- Ez mi? - kérdezte Panni.
- Furulya. Még az öregapám faragta. Belefújt, azután egy kedves, szelíd dallamot játszott rajta, amely olyan volt, mintha mesét mondott volna. Jó lesz?- kérdezte azután.
- Nagyon jó! örvendezett Panni. Én is megpróbálhatom?
- Persze.
De Panni csak gyenge, sípoló-fújtató hangokat csalt elô a furulyából.
- Még nem barátkoztatok össze! - vigasztalta Ila néni. Azonkívül nagyobb lélegzettel kell fújnod, mert már nagyon öreg szegény.
Panni boldogan rakta többi zsákmányához a furulyát. De Peti is nagy csomagot húzott reggel a kerekes szatyorban. Bácskai Csibi hátizsákban cipelte a holmiját.
- Mi ez? Mit hoztatok? Mi van a csomagotokban? - kíváncsiskodtak a többiek, de a három gyerek a világért sem árulta volna el, mire készül. Rajtuk kívül az óvodában egyedül Eszter néni tudott a titokról. Ô tette lehetôvé, hogy tervüket végrehajtsák. Mialatt a többi gyerekkel tapssal kísért dalt énekelt, Pannit, Petit és Csibit kiküldte az udvarra, hogy rakják össze a játékokat.
Bácskai Csibi a homokozóban rögtön nekigyürkőzött a munkának. Jó mélyre helyeztek el mindent a puha homokban. Rétegenként rakták le a kincseket. Homokot szórtak rá, azután újabb kincsek következtek. Végül egyenletesen elsimították fölötte a földet. A szerszámokat rendesen egymásra rakták a homokozó mellett. Lihegve, kipirulva tértek vissza a terembe.
- Hol voltatok? - kérdezte Márkus Zsuzsi Pannitól.
- Az udvaron. Hallottad, hogy Eszter néni kiküldött bennünket rendet csinálni.
- Engem miért nem küldött ki? - Márkus Zsuzsi orra kipirosodott; Panni megsajnálta.
- Majd legközelebb te mehetsz ki!
Valamennyi gyerek érezte, hogy nagy dolgok vannak készülôben. Átragadt rájuk a három szövetséges izgalma. Miután megették az uzsonnát, Panni kezében a kólásüveggel odasietett a heverészô Berényi Gabihoz.
- Akarsz finom málnaszörpöt inni?
- Nem vagyok szomjas - mondta Gabi álmosan.
- Akkor is idd meg! Légy szíves!
- Miért igyam meg?
- Mert ez nem akármilyen málnaszörp. Ila néni küldte neked.
- Ki az az Ila néni?
- A pótnagymamám. Ha tudni akarod, ez különleges éneklô víz. Csuda jó kedved lesz tőle, és a töbit majd meglátod!
Berényi Gabi átvette az üveget. Gyanakodva forgatta. Kihúzta a dugóját. Megszagolta, azután ivott belôle egy kortyot. Igazából málnaszörp. Nagyot húzott belôle. Egy kicsit híg, de jó édes. Panni szaladt egy pohárért, de mire visszaért, Gabi utolsó cseppig kiitta az üvegbôl az éneklô vizet.
|