olvassmeset.hu   Pettson első ránézésre igazi „anti-mesehős”: hóbortos(nak tűnő) öregember. Findusz pedig a rendkívül kíváncsi macskája, akivel beszélgetni szokott. Van még egy rakás tyúkja, akik szintén szerepet kapnak a történetekben, néha pedig felbukkannak a szomszédok is.   Valahol az isten háta mögött laknak, ahol látszólag nem történik semmi. Mégis remekül működik az egész, mert Sven Nordqvist megtalálja a sztorit a legbanálisabb hétköznapi apróságban is: abban, hogy elfogyott a liszt, és el kell menni a boltba, hogy Pettson palacsintát süthessen Findusznak, és abban is, hogy egy róka lopja a tyúkokat (szerencsére csak a szomszédban).   A figurák nagyon karakteresek, a főszereplők hibáikkal együtt is – mert bizony azok is vannak – szerethetőek. Ismerős lehet Pettson és Findusz minden szülő számára, hiszen olyan érzésünk lehet olvasás közben, mintha egy apa vagy anya és egy kisgyermek párosát látnánk személyiségükben megbújni. Nyilván nem véletlenül. A meséket olyan gyerekekkel érdemes olvasni, akiket már érdekelnek a történetek, és van elég türelmük a hosszabb felolvasásokhoz (nálunk körülbelül húsz perc egy kötet). Alapvetően az óvodás korosztályt érdemes meglepni ezekkel a kötetekkel. A rajzok, amelyek ugyancsak Sven Nordqvist munkái, szinte külön világot képeznek. Olyan részletek is megjelennek rajtuk, amelyekről a szövegekben nem esik szó. Önállóan is elmesélik a történetet, olyan apróságokkal gazdagítva, amelyek nem derülnek ki a mondatokból; Nordqvist megdolgoztatja a gyerekek és a felnőttek képzeletét is.