„A nagyobb szókincsű gyerekek jobban fel lesznek készülve arra, hogy ezeket a szavakat nyomtatásban lássák, amikor iskolába kerülnek. Ezeknek a gyereknek az olvasási készsége gyorsabban és könnyebben fejlődik” – magyarázta Jessica Logan adjunktus, a tanulmány vezető szerzője. A kutatás ötlete abból a korábbi tanulmányból fakadt, amely kimutatta hogy az amerikai gyerekek egynegyedének soha nem olvastak mesét, másik egynegyedüknek nagyon ritkán, hetente egyszer, kétszer. A kutatók együttműködtek a columbusi városi könyvtárral, amelynek munkatársai azonosították a 100 legkedveltebb gyermekkönyvet kicsinyek és iskolás kor előttiek körében. A két korcsoportból kiválasztottak 30-30 könyvet és egyszerűen megszámolták, hány szó van bennük. A leporellók átlagosan 140 szót tartalmaztak, a gyerek képeskönyvek 228-at. Ebből számolták ki, hogy mekkora szókinccsel ismerkedhetnek meg a gyerekek születésüktől ötéves korukig feltételezve, hogy hároméves korig leporellókat olvasnak nekik, utána képeskönyveket, és minden meséléskor egy könyvet olvasnak fel nekik szüleik. Számításaik szerint, azok a gyerekek, akiknek nem olvasnak szüleik, 4.662 szót ismernek meg, a heti egy-két alkalommal mesét hallgatók 63.570-et, a heti 3-5 alkalommal mesét hallgatók 169.520, a naponta olvasásban részesülők 296.660-at és 1.483.300 szót azok, akiknek naponta ötször olvasnak. „Ez nem a mindennapos kommunikációról szól. Azok a szavak, amelyeket a könyvekből ismernek meg, jóval összetettebb, bonyolultabb szavak, mint azok, amelyeket a szülőkkel beszélgetve megismernek” – magyarázta a kutató. „Egy gyermekkönyv szólhat az antarktiszi pingvinekről, olyan szavakat és fogalmakat ismertet meg nekik, amelyek nem jönnek elő a mindennapos beszélgetésben. És ezek a szavak különösen fontosak lehetnek az olvasás megtanulásában” – idézte Logant a Science Daily tudományos honlap. Forrás: hirado.hu Fotók: pixabay.com és pxhere.com