A nyomozós történet örök, már a jó öreg Keménykalap és krumpliorr is efféle rejtélyekkel aratott kortalan sikert:  a városka állatai sorra tűnnek el, köztük Hercig, az idős úr kedvenc kutyája, Stefi néni majma, egy méretes krokodil és egy cirkuszi póni. Természetesen a gyerekek erednek a rejtély nyomába (az alcímben említett Pötyi és Pepita mellett feltűnnek az ikrek, Szücsök és Töcske – bocsánat, de felnőtt-aggyal ezen percekig röhögtem, a célcsoport nyilván nem asszociál efféle hülyeségekre mint én-, Galus főhadnagy fia Galuska,  vagy Fecó, a kiskorú természetbúvár, egy miniatűr Gerald Durrell), de mit keres a helyszíneken felbukkanó füllenyomat, és főleg kié? De a Keménykalap és krumpliorrtól eltérően itt bizony van bűbáj és varázslat is, amivel a tolvaj eléri (ideiglenesen legalábbis) a célját.  „Rózsaszirom, kisdarázs, múljon rólad a varázs” – ezzel lehet hatástalanítani a különféle rontásokat. „Rézsarkantyú, holdkaréj, jó barátom, ne alélj!”- feleli rá hirtelen valahol gyerekkori emlékeim közül Szabó Magda Tündér Lalájából Csill, a patikus  – a történet változik, de a mese varázslata örök.   (3) Az álszakáll