A család
Fanny 9 éves. Olyan élesen lát, akár a macska, és úgy fut, mint a nyúl.
Imádja az állatokat. De nem ám a plüssöket, hanem az igaziakat! Legfőképpen a család labrador kutyáját, Fahéjt.
Ha nagy lesz, ő is állatorvos szeretne lenni, mint az anyukája, Sonia. Vagy mint az apukája, Gabriel. Pontosabban ő állatorvosi asszisztens. Mindketten a házukkal szemközti állatklinikán dolgoznak. Ami nagyon praktikus.
Legalábbis általában…
1.
Korom elmegy
Zsemle 1, Zsemle 2, Zsemle 3 és Korom ma három hónaposak. Elválasztották őket, már nem az anyukájuk tejével táplálkoznak. Nagy kutyusok lettek!
– Emmával megünnepeljük, hogy három hónaposak vagytok! Egy kis bulit rendezünk nektek! – magyarázza Fanny a négy kiskutyának
A kutyamama gazdijára emeli barna tekintetét, és helyeslő vakkantást hallat.Emma, Fanny legjobb barátnője fogja magához venni Kormot. Fanny nem is álmodhatott volna jobbat: továbbra is akkor láthatja kis védencét, amikor csak akarja!
Odamegy Cickutyhoz, aki az előbb szopott Fahéj tejéből. Három hónappal ezelőtt a kutya az elhagyott cicát is kölykének fogadta, és őt is szoptatta. De a kis falánknak most már nem igazán van szüksége anyatejre! Fahéj morogva arrébb is tolja.
Fanny óvatosan megragadja a cicus grabancát, ahogy az anyamacskák teszik a kicsinyeikkel. A cica a levegőbe emelkedik. Egy kosárban ér földet, amiben aztán átszeli az utcát az állatklinikáig.
Most Fanny apukája, Gabriel ül a recepción. Ő állatorvosi asszisztens.
– Apa! Felteszem Cickutyot a radiátorra, jó? – kérdezi a kislány.
– Mivelhogy őurasága a rendelő kabalaállata, nem mondhatok nemet, kicsim!
– Jó legyél! – figyelmezteti a cicáját Fanny, aztán letesz mellé egy csengettyűs textilegeret. Uccu neki, Cickuty máris vad csatába kezd vele a párnán!
Ekkor belép egy hölgy a kutyájával.
Az állat sántít.
A gazdájának gondterhelt az arca, de amint megpillantja a játszadozó macskát, rögtön felderül.
„Cickuty nemcsak a rendelő kabalája, hanem egy bundás kis doktor is, aki felvidítja a gazdik lelkét!” – gondolja Fanny.
Fél órával később, amikor Emma megérkezik Fannyékhoz, minden készen áll a kiskutyák „szülihavi” ünnepéhez:
az asztalon egy torta díszeleg három gyertyával, az egyik széken pedig egy zöld póráz és egy aprócska nyakörv pihen. Emma azonnal odarobog Koromhoz, aki épp Zsemle 1 harapdálásával szórakozik (mivel Zsemle 1 egy kicsit pufókabb a többieknél, könnyű ráismerni!).
– Hmm, tudom, hogy ellenállhatatlanok, de azért köszönhetnél! – jegyzi meg Fanny, és úgy tesz, mintha meg lenne sértődve.
– Jaj, bocsánat! Annyira vártam, hogy babusgathassam Kormot! – mentegetőzik Emma.
– Itt az ideje, hogy elfújjuk a gyertyákat! – jelenti be Fanny.
Emma vág két szeletet a tortából, és összegyűjt pár morzsát, amit már épp készül odaadni a kiskutyáknak, amikor Fanny leállítja.
– Nem szabad rossz szokásokra nevelni őket! De nézd, ők is kapnak azért valami finomat. Egy marék kölyköknek való krokett minden tálkába, és már meg is vagyunk.
– Rendben – feleli Emma, akit mulattat, hogy barátnője milyen komolyra veszi a figurát.
– Hm, Cickuty nincs itt?
A rendelőben van. Ott mindenki odavan érte.
Ekkor megérkezik Magdaléna, Emma anyukája, és Gabriel is ugyanekkor toppan be, Cickuttyal. Óvatosan leteszi a cicát Fahéj mellé, aki nagy nyelvcsapásokkal rögtön meg is tisztogatja.
– Most kell elvinni Kormot – mondja Gabriel Emmának.
– Fahéj el van foglalva, nem fog odafigyelni.
Emma gyorsan bekapja az utolsó falat tortáját, és Korom nyakára teszi a pici nyakörvet. A kutyus összevissza ficánkol. A kislány rácsatolja a pórázt a nyakörvre, majd a karjába veszi a kiskutyát, hogy babusgassa.
– Korom, vár az új otthonod. Mindent előkészítettem az érkezésedre. Indulás!
Amikor a vendégek elmentek, Fanny leül egy székre, és az alomból megmaradt kölyköket nézi, akik odabújtak Fahéj mellé. Máris hiányzik neki Korom...
„Nehéz lesz látni, hogy a többiek is elmennek. Vajon ki lesz a következő?” – tűnődik egy csipetnyi aggodalommal.
2.
Hajnali pánik
Fanny hirtelen felriad. Cickuty zöld szeme egy pillanatra felragyog egy villám fényénél. Aztán dörögni kezd az ég.
A konyha felől hirtelen egy másik, tompább zaj is hallatszik. Lehet, hogy Fahéj és a kiskutyák félnek a vihartól? Fanny megsimogatja a cica fejét, és felkel. Jobb, ha megbizonyosodik arról, hogy minden rendben van-e.
Jól gyanította: Zsemle 2, a legjámborabb kiskutya, reszket, mint a nyárfalevél, vinnyogva bújik az anyjához. Fanny a karjába veszi, hogy megnyugtassa. Ekkor hallja, hogy megcsörren a telefon a szülei hálószobájában.
„Már megint egy sürgős eset! Miért mindig éjszaka van szükségük az állatoknak anyára?” – tűnődik.
Suttogás, ajtócsapódás.
– Te meg miért vagy fenn, Fanny? – kérdezi egy álmos hang.
– Még csak fél hét! Elfelejtetted, hogy nyári szünet van?
– Nem, anya. Azért jöttem le, hogy megnézzem a kiskutyákat. Nyugtalanok. Hova mész?
– A Valdoré tanyá…
Sonia nem fejezi be a mondatot, épphogy csak meg tud kapaszkodni a lépcsőkorlátban. Kis híján rátaposott egy kis alakra, aki a lábai között surrant át.
– Ááá! – üvölt fel. – Majdnem felbuktam benne! Mondtam én, hogy a macskákkal csak a baj van!
Fanny nem válaszol. Tudja jól, hogy az anyukája nem igazán kedveli a macskákat. Jobb, ha meghúzza magát addig, amíg Sonia meg nem szereti valamennyire Cickutyot.
A szemét dörzsölve Gabriel is megjelenik.
Készít egy kávét, közben a felesége felkap egy esőkabátot, és kimegy megnézni, hogy minden felszerelés benn van-e az autójában. Fanny elnyom egy mosolyt: az anyukája farmert vett fel, de magán hagyta a pizsamafelsőjét!
Az állatorvos visszaviharzik a házba, hogy felhörpintse a forró kávéját. Búcsút int a családnak, és már indul is.
Amint bezárul az ajtó, Fanny felmegy visszafeküdni.
De valami hiányzik neki: Cickuty!
Végigtapogatja a takaróját.
Nem, a cicus nem jött vissza mellé, biztosan lenn maradt Fahéjnál, miután Sonia leszidta.
Fanny lemegy, hogy megnézze.
Épp ekkor csörren meg az apukája mobiltelefonja.