A játék egyik verziójában az arcocska kártyákkal játszva, mimikával kell leutánoznunk a kártyánkon található hangulatokat úgy, hogy a többiek felismerjék. Ezt egy memória játék belekeverésével is tovább bolondíthatjuk.
A második játék párokra fókuszál.
Az egyik játékos húz egy mesekártyát, és választ hozzá egy arcocskakártyát. Elmeséli, hogy mi történik a kártyán, majd hozzáfűzi, hogy mit érez közben Boribon.
Ezután a másik játékos keres a kívánságkártyák között egy olyat, amivel ki tudja egészíteni a történetet. És hogy mindig jó legyen a vége, keres hozzá egy olyan arckártyát is, ami kifejezi a történet sikerességét. Nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni.
A harmadik játékot az apukák és az anyukák fogják szeretni a legjobban, mert ez az a variáció, ami nem szól másról, mint az érzelmek kibeszéléséről történéseket és kívánságokat ábrázoló kártyák segítségével.
Arról például, hogy mi történt az oviban, miért veszett össze a gyermek a kis barátjával, miért volt mérges az óvónéni, vagy egy-egy kép kapcsán olyan dolgok is megfogalmazódhatnak, amit amúgy nem is gondolnánk. Mindezt Marék Veronika kedves rajzai segítségével, "barátok között" lehet kibeszélni.
Bagossy Laura
Hogy érzi magát a gyerek?
Van az az időszak a gyerek-szülő kapcsolatban, amikor elmúlnak a "babás" idők, és egy komoly szintet lép a kölykünk. Amikor megtanul beszélni, érzelmet, gondolatokat kifejezni, és már alig várjuk, hogy lehessen vele komolyabb, akár fejlesztő társasjátékokat játszani.
Gondoljunk csak arra, hogy egy kis emberke a megszületése utáni pillanattól milyen őrületes mennyiségű tanulnivalón halad át, és néhány év alatt milyen mérhetetlen tudásra tesz szert. Ezen ismeretek domináns része a kommunikáció. Hiszen egy ember életében szinte az első pillanatoktól, az első felsírástól létezik valamiféle interakció. Üzen, hogy itt vagyok, hogy élek, és onnantól nincs megállás. A környezet pedig folyamatosan figyel, és dolgozza fel a hangokat, hangulatokat, jeleket, szófoszlányokat, majd a szavakat, mondatokat, stb. A világból érkező, a gyerekeket érintő ingerek pedig egyre csak fokozódnak. Sokszor nincs még arányban az a rengeteg feldolgoznivaló egy gyermek önkifejezési eszköztárával, a rendelkezésre álló szavakkal vagy gesztusokkal.
Mi felnőttek sokat tudunk segíteni mindezen, akár játékos formában is. Létezik egy játék, a Boribon, hogy vagy?, amely már műfaját tekintve is beszélgetős.
Legfőbb célja:
hogy fejlessze az érzelmi intelligenciát,
segítsen az érzések felismerésében és kifejezésében,
hogy lehetőséget adjon olyan dolgok kibeszélésére, amik maguktól talán nehezebben vagy egyáltalán nem jönnek ki a gyerekünk száján.
Ez a társas kölcsönösen ad felnőttnek, gyereknek egyaránt, mert a játékszabályok segítségével sokat tanulhatunk egymásról, egymástól.
Mi felnőttek például képbe kerülhetünk, hogy mennyire van tisztában a gyerekünk a különféle érzelmekkel. Az egyik játék ugyanis pont arról szól, hogy képek alapján kell érzelmi állapotokat felismertetni a másikkal. Kis négyzet alakú kártyákon sok-sok Boribonfej található. Minden kép egy érzelmet fejez ki, a szomorú arctól a mérgesen át a vidámig. De van olyan lap, ami a büszkeséget, a félelmet, a dühöt vagy egyszerűen a fáradtságot mutatja. A játékosok feladata az, hogy a kezükben tartott érzelmet úgy mutassák be a játékostársuknak, hogy az felismerje. Fantasztikus élmény, amikor a pici gyerekünk el tudja játszani a feladatot, vagy kacagva ismeri fel a megfejteni való arckifejezést.
A második játék, a Mi történt Boribonnal? - egy páros játék, amelyben az arckifejezős lapocskák kiegészülnek egy pakli mese- és egy pakli kívánságkártyával. Az egyik játékos húz egy mesekártyát, ami valamiféle történést mesél el. Például Boribon egy homokozóban ül, és szomorú arcot vág, mert nem sikerült megépítenie valamit. A játékosnak ezt a képet egy arckártyával is ki kell egészítenie, amely megerősíti a történés okozta érzést. A másik játékos ezt a történetet folytatja úgy, hogy a kívánságkártyából választ egy általa jó megoldásnak tűnőt. Például azt, amelyiken Annipanni megöleli Boribont. Vagyis szeretné, ha megvigasztalnák. A sor végére pedig ismét kerül egy kifejező arcocska, amely nagy valószínűséggel valamiféle örömet fog kifejezni.
Ebből a játékból remekül követhető, hogy egy-egy történésnek milyen következményei, illetve megoldásai lehetnek. Játék közben természetesen nem kell visszafogni magunkat: ömölhet belőlünk a szó. Lehet sztorizni a saját gyerekkorunkról, de akár a felnőtt életünkből is hozhatunk példát, illetve rákérdezhetünk a gyerekünk bölcsis-ovis hétköznapjaira, amikre kevésbé látunk rá. A harmadik játékszabály ez utóbbira fókuszál.
A Mi történt ma veled? kifejezetten meséltetős. A legjobb, ha szülőkkel játssza a gyerek, mert így intimebb, őszintébb lehet a beszélgetés.
Az asztalon szétterített mesekártyákból választani kell egyet, ami jellemző volt a napjára. A képhez el kell mesélnie, hogy mi is történt vele pontosan. Végül választania kell az arclapocskákból is egyet, ami a leginkább kifejezi, hogyan érzett a történéssel kapcsolatban. Ha akár több körben, akár több kártyát is elhasználva végigbeszéltük a napot, akkor a gyerek választhat egyet a kívánságkártyák közül.
Fontos szabály, hogy a kívánságát mindig teljesítenünk kell, ha csak szimbolikusan is, de a sikerélmény nagyon fontos a játék végén.
Forrás: pagony.hu
konyveskertunk.blog
Ez a kis doboz elnyerte az idei év Ország Játéka elismerést, pedig csupán 48+3 db kártya az egész. A játék menete és koncepciója azonban nem mindennapi.
A kisebbik pakli óvodás korú gyerekek számára is könnyen értelmezhető ún. érzelemkártyákat tartalmaz, amelyeken Boribon különböző érzelmeket kommunikál (szomorú, fáradt, boldog, mérges, álmos stb.).
A cél, hogy e kártyák segítségével a kisgyerekek ki tudják fejezni érzéseiket akár szóban, akár gesztusokkal vagy mimikával. Minden érzelmet duplán rejt a pakli (2x12 db), ami lehetővé teszi, hogy közös játékban kitaláljuk egymás érzéseit, amit partnerünk a kihúzott kártya alapján valamilyen módon a tudtunkra ad.
A nagyobbik pakli úgynevezett kívánság- és mesekártyákból áll. Ezek a kártyák méretüket tekintve is nagyobbak, mint az érzelemkártyák és a Boribon-könyvekből jól ismert történetek részleteit mutatják be (pl. Boribon és Annipanni esznek, játszanak, veszekednek, alszanak stb.). Ezekkel a kártyákkal a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék vágyaikat, kívánságaikat, illetve elmeséljék, mi történt velük aznap. Az érzelemkártyák segítségével akár érzéseket is társíthatnak ezekhez a történetekhez. Található néhány üres kártyalap is ezek között, amelyekre a gyerkőc lerajzolhatja saját gondolatait.
A szülő aktív szereplő, fontos a folyamatos kommunikáció, a kérdésfeltevés és az érzelmek kimutatására való ösztönzés. A játékleírás három játékszabályt tartalmaz, de kis kreativitással további közös mókák is teret kaphatnak a kártyák által.
Bár 2-6 év között ajánlják, úgy gondolom, életkor helyett kifejezőbb feltételek lehetnek a gyerek képességei (pl. adekvát beszéd), illetve hogy közösségbe jár már. Idősebb (5-6 éves) gyerekek esetén szülői részvétel nélkül, páros játékban is élvezhető kikapcsolódásnak ígérkezik.
|