Azt mondja Mátyás király, hogy: - Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom. Azt mondja a burkus király: - Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud.   Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán. - Isten hozta, király uram! - Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok? Azt mondja a csobán: - Üsmerem én a szován, hogy maga király. Azt mondja a burkus király: - Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt! - Jaj - azt mondja -, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király. Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé. Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja: - Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én. Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van. Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon. No, azután azt mondja a leány a csobánnak, hogy: - Nyúzd meg a bárányt, és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre. Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt. De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király: - Mi újság a tanyán? - Mán a kalapja. Mondja újra a csobán: - Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette. Mikor azt kimondta, megéjedett. - Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna! Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak: - Mi hír van a tanyán? - Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba. - Hazudsz - azt mondja a király -, mert a többi es bédöglött volna! Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé. Harmadszor es talált egy féreglikat, belétette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak: - Mi újság a tanyán? - Ellopták az aranyszőrű bárányt. - Te, hazudsz - mondta a király -, mert a többit es ellopták volna! Kivette a kalapját, és továbbindult Mátyás király palotájába, és ott a burkus király a leányával az asztalnál ültek. No, osztán bémenen, és köszönti a két királyt és a leányt es. De mán a bőrt odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták, hogy hazud-é, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király: - Mi újság a tanyán? - Nincs egyéb semmi, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal felcseréltem. De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja: - Hát hozd bé a bárányt! De azt mondja a csobán: - Ott középhelyt ül a két király közt. - Bravó - mondta Mátyás király a csobánnak -, hogy nem hazudtál, má most néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőlle elnyertem. - No - mondja a burkus király -, én es odaadom a leányom, úgyes megkóstolták egymást. És úgy lett a csobánból burkus király.