Farsang
Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra.
– Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben barátnője, Panka tölgyfaházában ücsörgött a kandalló előtt.
– Csinálhatok neked egy kis forró csokit – ajánlotta Panka.
De Csiribí válasz helyett hirtelen hatalmasat ugrott.
– Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra! Belépés: csak jelmezben! Lesz zene, tánc, tombola! Készítünk színes papírból lampionokat, azzal díszítjük fel a sziklacsarnokot.
– Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka.
A két kis tündér nekifogott a munkának. Annyi meghívót írtak, hogy Rigó Janó, a postás alig győzte kézbesíteni. Plakátokat is készítettek, és kiakasztották az erdőben mindenütt. Hamarosan már mindenki a szombati nagy mulatságról beszélt. Az erdő lakói jelmezeket varrtak, és segítettek Csiribínek fát gyűjteni, hogy legyen mivel befűteni a hatalmas, tágas sziklacsarnokot. Közben azt találgatták, vajon ki minek fog öltözni.
Csiribí két legjobb barátjával, Jocóval, a mókusfiúval és Borz Misivel feldíszítette a termet. Pankának is rengeteg volt a dolga. Elvállalta, hogy süt egy jókora adag farsangi fánkot, és persze a jelmezét is el kellett készítenie. Emma, a mókuskislány segített neki. Péntek délután Rigó Janó kifulladva szállt le Panka erkélyén.
– Levelet hoztam a városból, Panka!
A tündérlány már olvasta is:
Kedves Panka és Csiribí!
Köszönöm a meghívást! Számíthattok rám, ott leszek a farsangon! Csak aztán meg ne ijedjetek tőlem!
Üdvözöl, a félelmetes Bonifác.
– Vajon minek fog öltözni? – tűnődött Emma.
– Kalóznak vagy valami szörnyetegnek! – találgatott Panka.
– Bonifáctól minden kitelik – jelentette ki elégedetten Csiribí, amikor Panka neki is megmutatta a levelet.
Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. A sziklacsarnokban girlandok, lampionok pompáztak, az asztalokon illatos sütemények, a poharakban szörp. A terem sarkában felállított pódiumon Tücsök Tóbiás és zenekara hangolta a hangszerét. Ők fogják húzni a tánchoz a talpalávalót. Panka megígérte, hogy később ő is beáll egy kicsit a muzsikusok közé.
Sorra érkeztek a vendégek. Elsőként Jocó és Emma, a mókustestvérek. Jocó vad indiánnak öltözött, Emma királylány ruhát és csillogó koronát viselt. Csiribí lovagi sisakban, karddal az oldalán köszöntötte őket.
Hamarosan belibbent Panka is, tálcán hozta a beígért farsangi fánkot. Amióta megtanult a saját szárnyain levegőbe emelkedni, rengeteget gyakorolt.
Most kecses szárnycsapásokkal, lepkének öltözve repkedett a barátai körül. Csiribí álmélkodva röppent fel mellé.
– Hű, Panka, nem is tudtam, hogy te már ilyen ügyes vagy!
– Milyen Pankáról beszél, kérem? Én pávaszemes pillangó vagyok – nevetett boldogan Panka, és megpördült a levegőben.
Közben megérkezett Nyest, Borz Misi, és a sün testvérek, vagyis egy vad oroszlán, egy szellem és két tüskés hátú krampusz. A levelibékák bohócnak öltözve ugrabugráltak a süteményes asztalok körül.
Lassan megtelt a terem, Tücsök Tóbiásék rázendítettek az első dalra. Hirtelen csillogó kis rakéta röppent a csarnokba, belőle izgatott madárcsicsergés hangzott:
– Benedek, Benedek, űrhajóban lebegek!
A rakéta keresztülcikázott a termen, átsuhant a zenekar fölött, végül a vaníliás kiflik mellett ereszkedni kezdett.
– Ez itt a hold, lemegyek, sütit kóstol Benedek!
Nyílt a rakéta ajtaja, és kiröppent belőle a dagi erdei pintygyerek.
– Már csak Bonifác hiányzik! – sóhajtott elégedetten Csiribí, miután megsimogatta a kismadár szkafanderét.
Ebben a pillanatban szárnysuhogás hallatszott, és beszállt a terembe egy zöld pikkelyes, háromfejű sárkány. Mindhárom fejéből sűrűn gomolygott a füst, hátán csillogó ruhás tündérlány feszített. A zenekar döbbenten elnémult.
– Hurrá, megjött Bonifác! – kurjantott Csiribí.
– Rabolt magának egy királylányt is! – tette hozzá Jocó.
– Bocsánat, laknak errefelé tündérek? – kérdezte félénken a sárkányon ülő tündérlány.
– Nem! Itt csak lovagok, indiánok, szellemek és más fura lények vannak! De ne féljen, szép hölgy, máris megmentjük! – kiáltott Csiribí, és előrántotta a kardját. – Gyerünk, Bonifác, védd magad! – azzal nagy kardsuhogtatással elindult a sárkány felé.
A tündérlány rémülten kapaszkodott a sárkány egyik nyakába. A sárkány szabadon
maradt két fejét Csiribí felé fordította, és vad morgással vörös lángokat fújt rá.
– Azt a mindenit! – álmélkodott Csiribí. – Bonifác, te még tüzet is tudsz fújni? Ezt hogy csináltad? Gyere, Jocó, egyedül nem bírok vele!
Csiribí harciasan csapkodott kardjával a sárkány körül, Jocó indiánüvöltéssel rohangált körülötte. A többiek a hasukat fogták a nevetéstől. Micsoda nagy tréfamester ez a Bonifác! Biztos, hogy a tűzfújó sárkány lesz a jelmezverseny győztese! De mielőtt még a hős lovag és az indián levágta volna Bonifác-sárkány mindhárom fejét, nagy csörömpölés hangzott a sziklacsarnok párkánya felől. A következő pillanatban hörögve, morogva, füstöt fújva bedöcögött egy másik sárkány is. Ennek csak két feje volt, de testét bordó és vörös pikkelyek borították, és szájából hatalmas fehér fogak meredtek elő.
– Segítség! Egy igazi sárkány! – sikított Panka.
– Lehet, hogy engem akar elrabolni? – súgta a királylány ruhás Emma elfúló hangon.
A csarnokban hatalmas lett a kavarodás. A rémült vendégek a terem sarkába hátráltak.
Csak Csiribí, Jocó és az oroszlánbőrbe bújt Nyest maradtak a háromfejű sárkány mellett.
– Gyerünk, Bonifác! Ijessz rá erre a fenevadra! Segítünk neked! – bökte meg Csiribí a háromfejű sárkány oldalát.
A háromfejű sárkány, hátán az egyre rémültebben kapaszkodó tündérlánnyal lassan megindult a vörös pikkelyes betolakodó felé. Amikor már elég közel került, hatalmasat fújt, hogy csak úgy csapkodtak a lángok mindenütt. A kétfejű sárkány is összeszedte magát, hogy visszavágjon: addig morgott és hörgött, amíg orrlyukából szürke füst tört elő.
– Gyerünk, ne hagyd magad! – biztatta Csiribí a háromfejűt, miközben ő maga is harciasan meresztette előre a kardját. A háromfejű akkora lángot fújt, hogy a kétfejűnek megperzselődött a taraja. Ebben a pillanatban a kétfejű sárkány oldalán kinyílt egy kis ajtó, és kiugrott belőle Bonifác. Mérgesen kiabált a háromfejű sárkányra és a mellette feszítő Csiribíre:
– Megbolondultatok? Tönkreteszitek a jelmezem! Egy hétig készítettem!
Csiribínek leesett az álla.
– Te voltál a kétfejű sárkány? De akkor ki a háromfejű?
– Ő Rolf, az én sárkányom – mondta sírós hangon a tündérlány, aki még mindig a sárkány nyakát szorította, és próbálta lecsillapítani az egyre mérgesebben fújtató állatot.
– És ki vagy te? – kérdezte Csiribí egyre jobban csodálkozva.
– Nelly, Angliából. A Fekete-tenger partjához igyekszem, csak megálltam itt pihenni. Azt reméltem, hogy találok errefelé tündéreket, akiknél szállást kapnék éjszakára.
– Én tündér vagyok! – húzta ki magát Csiribí.
– Én is! – tette hozzá Bonifác, és már csöppet sem látszott mérgesnek.
– És én is – röppent előre Panka a bámészkodók közül.
– De azt mondtátok – nézett körbe értetlenül a tündérlány –, hogy…
– Csak vicceltünk! – vágott közbe Csiribí.
– Tudod, ma farsang van nálunk. Mindenki jelmezbe bújt, és úgy tesz, mintha nem is ő lenne az. Látod, én pillangónak öltöztem – magyarázta Panka.
– Én pedig – kezdte Bonifác, de nem fejezte be a mondatot, csak legyintett egyet.
– Nagyon jó sárkányjelmezt készítettél – mosolygott rá Panka. – Félelmetesebb, mint Rolf.
– Igen, én is nagyon megijedtem tőle – bizonygatta Nelly.
Bonifác elégedetten húzta ki magát. A kis angol tündér most Pankára nézett:
– Megengeditek, hogy itt maradjak holnap reggelig?
– Persze. Alhatsz nálam a vendégszobában. Rolfot pedig elszállásoljuk a pincében, hogy ne fázzon ebben a nagy hidegben.
– De ugye velünk maradsz a farsangi mulatságon is? – kérdezte Bonifác.
– Szívesen – mosolyodott el Nelly. – De Rolfot inkább kiküldöm az erdőbe sétálni, nehogy valamit lángra gyújtson a leheletével.
– Hurrá! Akkor kezdődhet is a tánc! – kiáltott Csiribí, és intett Tücsök Tóbiásnak, hogy bátran folytathatják a zenélést.
Húsvét
Egy tavaszi reggel kétségbeesett madárcsicsergés verte fel az erdőt. Csiribí éppen a nagy fenyőfa csúcsán üldögélt, az új távcsövét próbálgatta. Rögtön a hang irányába fordult, hogy lássa mi történt. De a fákon már mindenütt kibomlottak a rügyek, nem lehetett átlátni a vékony zöld levélkéken. Csiribí úgy sejtette, hogy az erdei pintyek fészke felől jönnek a hangok. Rögtön szárnyra kapott, hogy mielőbb segíthessen.
- Pintypapa, mi a baj? – kérdezte lihegve.
- Egy görény ólálkodik erre! – jajongott pintypapa. – Biztos a fiaimra fáj a foga.
- Felmászott egy görény a fészekhez? – döbbent meg Csiribí.
- Itt alattunk robogott a görény egy motoron – kotyogott közbe Benedek.
- Ezek szerint csak erre járt, nem támadott rátok – nyugodott meg Csiribí.
- Még nem, de bármikor visszajöhet – ugrált közelebb pintymama.
- Utánanézek ennek a görénynek, ne aggódjatok! – ígérte Csiribí, és elindult, hogy megkeresse a betolakodót.
Mivel a közeli bozótosban nyomát sem találta, hazarepült a nagy fenyőfához, hogy riassza a barátját, Jocót. Együtt meglátogatták Borz Misit. Útközben még a Sün testvérekhez is bekopogtak. Amikor már mindannyian együtt voltak, megbeszélték, hogy járőrözni fognak az erdőben. Minden járőrnek az volt a feladata, hogy a görény nyomát kutassa, és segítsen a madarakon, ha esetleg megtámadnák őket.
- Legyetek óvatosak! – mondta végül Csiribí. – A görény veszélyes állat! És ne feledjétek: leginkább a kismadarakat és a tojásokat szereti.
A járőrcsapat elszántan indult útnak az erdőben. Minden bokor alá, minden titkos zugba benéztek. Déltájban Borz Misi riasztotta a többieket.
- Megtaláltam a rejtekhelyét! A csipkebokor alatt lapul egy kosár tojás.
- Úgy látszik, összegyűjtötte magának vacsorára! – vonta össze a szemöldökét Csiribí. – Na, majd móresre tanítjuk őkelmét. Gyertek!
A csapat megindult. Lábujjhegyen közelítették meg a csipkebogyóbokrot. Alatta megtalálták a kosárba rejtett tojásokat. Egy darabig tanakodtak, mitévők legyenek. Végül Csiribínek jó ötlete támadt.
- Építsünk a bokor köré egy görénycsapdát. Biztos vissza fog jönni ide a zsákmányáért! Akkor szépen besétál a csapdába, mi pedig lecsapunk rá.
A többieknek tetszett a terv. Rögtön neki is láttak a csapdaépítésnek. A csipkebogyóbokor köré mogyorófavesszőből sűrű kerítést építettek. Mivel amúgy is sok bokor volt a csipkebokor körül, első ránézésre nem is látszott a mogyorófa-kerítés. Csak a tisztás felől hagytak egy kis bejáratot. A bejárat fölé Csiribí csapóajtót tervezett. Ha valaki belépett a kerítésen, a csapóajtó becsapódott, és belülről többé ki sem lehetett nyitni.
Amikor elkészültek, Jocó kipróbálta a csapdát. Fütyörészve besétált, aztán, amikor a háta mögött lecsapódott a csapóajtó, megpróbált kitörni. De az ajtó erősen tartott, és a kerítés is olyan sűrű volt, hogy sehol sem jutott át rajta.
- Eresszetek ki! – dörömbölt végül az ajtón. – Magamtól nem tudok kijönni innen.
- Akkor jó! – szólt elégedetten Csiribí, és felnyitotta a csapóajtót.
Az ajtót kibiztosították, aztán mindenki hazatért. Nem szabad, hogy a görény ott találja őket, amikor visszatér! Másnap korán reggel Csiribí és Jocó kiszaladtak a görénycsapdához. A csapóajtó le volt csukva! Valaki bent van a csapdában!
A két barát lábujjhegyen közelített az ajtóhoz, de Jocó nem volt elég óvatos, megreccsent a lába alatt egy ág. A hangra mozgás támadt a görénycsapdában.
- Segítség, eresszetek ki innen! – sírta egy vékony kis hangocska.
- Micsoda ravaszdi! – súgta Csiribí Jocónak. – Elváltoztatja a hangját, hogy ne tudjuk, kicsoda.
- Kérlek szépen! – mondta odabent a hang. – Nagyon fontos dolgom van odakint!
- Majd kieresztünk, ha döntöttünk a sorsodról! – mondta szigorúan Csiribí.
A két barát kicsit arrébbvonult, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek.
- A görények nagyon harciasak – tűnődött Csiribí. – Lehet, hogy ránk ront, amint kinyitjuk a csapóajtót.
- Akkor inkább hívjunk segítséget! – javasolta Jocó.
- Jó ötlet! – ugrott nagyot Csiribí. – Keressük meg Nyestet! Ő is nagyon erős, a görény biztos nem bír vele.
Jocó és Csiribí meg sem álltak Nyest kuckójáig. A házikó előtt megtorpantak. Ragyogó új motorbicikli állt a falnak döntve.
- Nem is mondta Nyest, hogy új motorja van - ámult Jocó, aztán megrángatta az ajtó felett a csöngőt. Nyest ajtót nyitott, és csodálkozva nézett a két vendégre.
- Csapdába ejtettünk egy veszedelmes vadállatot – vágott bele Csiribí, - de nem merjük kiengedni, nehogy megtámadjon. Légy szíves, gyere oda velünk, és segíts!
- Jó, segítek – egyezett bele Nyest.
- Nem megyünk motorral? – kérdezte sóvárogva Jocó.
Nyest nagyot nevetett.
- Sajnos ez nem az én motorom. A barátom, Görény jött vele. Néhány napot itt tölt nálam vendégségben.
Csiribí és Jocó összenéztek. Ajaj. Lehet, hogy Nyest barátját ejtették csapdába? De ebben a pillanatban libbent a függöny, és egy kedves pofa nézett ki az ablakon.
- Nézd, Görény, itt vannak a barátaim, Csiribí és Jocó – mondta Nyest.
- Sziasztok – mosolygott Görény. – Hallom, tetszik a motorom.
Csiribí a fejéhez kapott.
- A nemjóját! Vajon ki lehet a csapdában? Gyerünk, azonnal ki kell szabadítani!
Választ sem várva sarkon fordult, felröppent a levegőbe, és száguldva repült a csapda irányába. Jocó, Nyest és Görény lélekszakadva loholtak utána a földön. Mire a csapdához értek, ott találták Borz Misit és a Sün testvéreket, a reggeli járőröket, de a görényfogás hírére odajött Panka és Emma, sőt Benedek is. Mindannyian tisztes távolból figyelték a csapda bejáratát. Egyedül Benedek merészkedett be a csipkerózsa bokor tüskés ágai közé.
- Itt a hír, itt a hír, bent a görény nagyon sír! – énekelte.
Amikor Csiribí, Jocó és Nyest Görénnyel együtt érkezett a tisztásra, mindenki megijedt. Benedek rögtön fel is röppent a közeli nyírfa ágára, onnan figyelte az eseményeket. Csiribí gyorsan elmagyarázta a többieknek, mi történt. Aztán Nyesttel együtt óvatosan felnyitották a csapda ajtaját. Bekukucskáltak. A bokor tövében keservesen síró hosszúfülű, selymes bundás állatot láttak. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek.
- Hé, te! Ne sírjál! Kinyitottuk a csapdát. Szabad vagy – mondta szégyenkezve Csiribí. – Ne haragudj!
De az állatka épp csak felpillantott, aztán zokogott tovább. Csiribí most jött csak rá, hogy a hosszúfülű állat egy nyúl. Igazán nem tudta, hogy is kellene megvigasztalnia szegényt. Ekkor előlépett Panka és Emma. Besétáltak a csapdába, és lekuporodtak a nyuszi mellé. Panka megsimogatta a hosszú füleket. Halkan vigasztalták. Végül a nyúl rájuk nézett, és mondott valamit. Panka talpra szökkent.
- Nagy bajt csináltatok – mondta Csiribínek. – Ő a húsvéti nyúl. Holnap reggelre a városba kéne érnie, hogy hímes tojást vigyen a gyerekeknek. De mivel itt ült a csapdában, még a tojásokat sem tudta megfesteni.
- Iderejtettem őket, hogy előkészítsem a festékeimet – szipogta a nyúl. – Aztán értük jöttem, és azóta itt ülök bezárva. Micsoda szégyen! Nem fogok időben eljutni a városba.
- Segítünk neked tojást festeni! – mondta Csiribí. – Mindenki hoz egy ecsetet, és egy óra múlva kész is lesz az összes tojás.
- Hiába – legyintett a nyúl. – Ha most rögtön indulnék, már akkor sem érnék oda időben.
Ekkor előlépett a többiek háta mögül Görény.
- Ha elkészültek a tojások, szívesen elviszlek a motoromon – mondta.
A húsvéti nyúl nagyot nézett.
- Ez igazán kedves – mondta végül. – Akkor tényleg segítetek nekem?
- Mi az hogy! – rikkantott Csiribí.
A húsvéti nyúl előrement, mutatta az utat a gondosan előkészített festékekhez. Többen hazaszaladtak ecsetért, és hamarosan az egész társaság együtt festegetett a fűben ülve. Görény és Nyest közben hazamentek Görény motorjáért. A tojásfestés tényleg nagyon hamar elkészült. A húsvéti nyúl elégedetten vette szemügyre a kész tojásokat.
- Eddig még soha nem festettem tobozos, makkos, szerszámos, pillangós, almás és kukacos tojásokat. Fognak csodálkozni a gyerekek!
Ekkor érkezett meg nagy motorzúgással Görény.
- Indulhatunk?
- Máris – mondta a húsvéti nyúl, - csak előveszem a másik kosaramat is.
A gyökerek közül előkotort még egy kosár hímes tojást.
- Szerencsére ezeket már korábban megfestettem – mondta.
- De szépek! – ámult Panka.
A húsvéti nyúl mindenkinek a kezébe nyomott egy tojást.
- Tessék. Ez az én ajándékom, hogy lássátok, nem haragszom.
Azzal felült Görény mögé a nyeregbe. Görény gázt adott, és szélsebesen elrobogtak a város felé. Panka, Csiribí és a többiek hosszan integettek utánuk.
(5) Tündérzene
vissza a sorozathoz
|