Vadadi Adrienn meséi már belopták magukat az ovisok szívébe. Érzékeny történetei pontosan azokat a pillanatokat ragadják meg a gyerekek mindennapjaiból, amik természetesnek tűnnek – nekünk felnőtteknek – a gyerekek mégis megakadnak tőlük, forgatják magukban és nem mindig találnak feloldást. A nagyszerű írónő az ovisok után most végre segít az elsősöknek is megrázkódtatások nélkül beülni az iskolapadba!   1. Félelem vagy izgalom? Ez a tartalmas, 15 izgalmas mesét rejtő könyv egyvalamire pontosan rávilágít, megnyugtatja a gyereket és a szülőt: hiába kell iskolába menni, izgulni, helytállni a legfontosabb a család biztonságot adó hálója. Még ha érzelmileg nehéz időszak előtt áll is a kisiskolás gyerkőcöd, ha meg tudod nyugtatni, egy vicces trükkel vissza tudod billenteni a gyermeki világba, vagy fel tudod oldani benne a suliban keletkezett gócokat egy tökéletesen a helyzetetekre illeszkedő mesével, akkor nem lesz nagy gond! Olvasd fel este a Leszel a padtársam? című könyv egy meséjét és utána beszélgessetek! Ezek a mesék tuti, hogy megnyitják a gyerekekben a csapokat...   2. Elválás Ha már el kell válni, a legjobb, ha te alaposan felkészülsz mint szülő, és felkészíted a gyerekedet is. Még ha rendkívül magabiztosnak is tűnik az ifjú elsős, tuti, hogy legbelül nagyon izgul. Emlékszel, hogy neked milyen volt az első reggeled az iskola felé? Ahhoz, hogy ne legyen elhamarkodottan magabiztos, vagy ne ragadja el a gyereked az izgalom, olvasd el neki a Leszel a padtársam? első meséjét! 3. Ültetés Ez az, ami (szinte) minden meghatároz, mégsem lehet rá kellően felkészülni. Hiába érkezel korán, szervezel a gyereked legjobb barátjának a szüleivel egy szép, közös padot, az ültetés mindig tartogathat meglepetéseket (erről a témáról van még egy friss könyvünk! Olvass bele itt!). Akár oda csücsülhet a gyereked, ahova szeretne, akár nem, egy találó mese mindig segít feloldani az ezzel kapcsolatos izgalmakat! 4. Az ovis társ Mindig akad egy gyerek az ovis csoportból, aki szintén abba az iskolába és abba az osztályba kerül... Lehet, hogy eddig nem játszottak sokat, nem voltak éppen a legjobb barátok, de ő lesz az a láncszem, ami megőriz valamit a megszokottból, ami biztosítja az állandóságot a a családon kívüli életében a gyerekednek. Lehet, hogy furcsa neki ez a helyzet, nem tudja, hogy hogyan kezelje a furcsa barátságot, ezért mindenképpen meséljetek, beszéljetek erről is! (Ha olyan mázlitok van, hogy a "legjobb-baráttal" kerül egy osztályba az újdonsült kisdiák, akkor tapsikolj, de ne felejtsd, hogy egy új csoport új csoportdinamikát eredményez. Mindenkinek újra kell pozicionálnia magát a megváltozott helyzetben, ezért még ebben az estben is lehetnek gondok. De ne csüggedj, hanem mesélj, hallgasd meg, és beszélgess! 5. Fiúk - lányok Az új közösségben ismét játékba jönnek az oviban már lejátszott meccsek a fiúk és a lányok között. Az érdeklődés persze adott, ebből pedig mindig kikerekedik egy kis piszkálódás, vagy egymásra találás. Mivel ez egy elég érzékeny téma, ráadásul magánügy, a legjobb, ha nem vájkálsz, hanem mesével és játékkal próbálod enyhíteni a az esetleges intenzívebb érzések okozta feszültséget. Naná, hogy ebben is segíteni fognak neked a Leszel a padtársam? meséi! 6. Mi változott meg? Az iskolát a mesében is - ahogy az életben is, a gyerekek különböző hangulatokban, lelki állapotokban kezdik. Van, aki örül, van, aki kíváncsi, van, aki nagy mellényű, van, aki félénk, van, aki pityogós és van, aki szégyellős. Az érzések feldolgozása a kisiskolásoknál is fontos a beszoktatás során. Lea, Maja, Peti, Dorci, Ákos, Peti, Eszti és a többiek tanítónénije remek játékot eszel ki, ami segít is gyerekeknek abban, hogy észrevegyék magukon és a társaikon az apró változást... Olvasd fel a Mi változott meg? című mesét, hogy kiderüljön, mi az! 7. Mi van a táskában? Sőt, kezdhetném ott is, hogy milyen a tatyód?! Bizony, már ez nagyon fontos a gyerekeknek... Mivel a a táska, a tolltartó, a füzetek és minden sulis kiegészítő (fontos kiemelni a csomagolt elemózsiát!) a kisiskolások önkifejezésének a részei, sajnos muszáj lesz komolyan venni a beszerzőkörutat (ez igazából fontos hangolódási pont az évre), és nagyon fontos konszenzusra jutni a gyerekkel az uzsonna terén. Ha eddig viszolygott a vitamintól, akkor most semmi értelme a nyers répát dobozolni, viszont, ha szereti az egészséges falatokat, akkor erősítsd meg abban, hogy ez bizony menő! Mit gondolsz? Vadadi Adrienn kisiskolásai mit pakolnak az uzsisdobozba? Bizony, ebből a mesekönyvből a táplálkozás érzékeny témaköre sem marad ki: Dorci uzsija tele van egészséges falatokkal, Petié cukros finomságokkal, Leáé pedig tojásmentes, ő ugyanis allergiás. Ne aggódj, mert itt is megengedő és türelmes a mese, még egy zacskó csipsz is előkerül épp úgy mint egy átlagos hétköznap a szünetben. + TIPP: Készítsetek együtt finomságot uzsira! Itt egy szuper recept, amit ha együtt elkészítetek, tuti, hogy vidáman indul majd a gyereked az iskolába, itt pedig egy szuper családi receptkönyv, amiben még sok trükkös uzsonnaötletet találsz! 8. Torna A tesi is egy érzékeny pontja az iskolának, hiába volt már oviban is. Van olyan gyerek, aki imádja, ám a bátortalanabbak itt szembetűnőbben perifériára szorulhatnak. Készítsd fel egy jó kis történettel a leendő kisiskolásod arra, hogy át kell majd egyedül öltöznie, hogy valószínűleg kidobót fognak játszani és ne felejtsd el hangsúlyozni, hogy mindez játék, ami azt szolgálja, hogy végre szaladgálhassanak a gyerekek ahelyett, hogy folyton az iskolapadban kellene ülniük! 9. Napközi "A napköziben az a jó, hogy lehet játszani." Milyen igaz. Lehet, hogy most még tartasz attól, hogy délután is iskolában lesz a gyereked, de ha más nem is, az biztos, hogy jó a dologban, hogy ilyenkor szabadon nyüzsöghetnek végre, kimehetnek az udvarra szaladgálni és mindenki a saját tempójában haladhat az esetleges tanulással, gyakorlással. Mégis a legeslegjobb az, hogy ilyenkor fellazulnak az iskolai szabályok és a gyerekek egymásra találhatnak – egy kicsit másképp.  10. Késés A késés bizony nagyon érzékeny pont az elsősök életében. Ez az a dolog ugyanis, amiről ők nem tehetnek, mégis nagyon nehezen élik meg. Vértezd fel magad és a gyereked is: van ilyen. Soha nem lehet tudni, mikor nem cseng a vekker, farolsz bele a durrdefektbe, vagy jön közbe valami egészen váratlan. Amíg a kicsik megszokják a sulit, minden ilyen malőr megviseli őket. Éppen ezért készítsd fel magad: a suliban már tényleg nem megengedett a késés. Ugyanakkor nem kell véresen komolyan venni a dolgot akkor, ha egy évben egyszer valami mégis másképp alakul. Eltaláltad, ehhez is szolgáltat egy szuper történetet Vadadi Adrienn legújabb mesekönyve.   +1 Elvárások Erre alaposan rá kell készülnöd neked is, és neki is el kell magyaráznod, hogy az iskola az ő dolga, az ő feladata. Ne ellenőrizd, ne stresszeld a tanulással, ez az ő dolga - ahogy Dr. Vekerdy tanárúr is mindig mondja. Akár milyen egyszerűnek is tűnik ez, éles helyzetben épp olyan nehéz, de elvárások helyett inkább szeresd úgy, ahogy eddig. Ha nem megy neki a suli úgy, ahogy tervezted, akkor sincs baj. Mindig akadnak elfogadható megoldások. Lehet, hogy a suliban lesznek nehéz élményei, de te semmi estere ne nehezítsd meg a dolgát! Lehet, hogy a követelmények egyszerűen nem passzolnak a gyerekedhez.  Mindezeket a problémákat (és hidd el, még sok másikat is – akár úgy, hogy észre sem veszed), helyzeteket, kérdéseket Vadadi Adrienn Leszel a padtársam? című mesegyűjteménye dolgozza fel a legfinomabban. Szívből örülök, hogy idén szeptemberre megjelent a könyv, így mostantól – ha előre (és a sulikezdéstől számítva az első két hónapban) sokat olvassátok, tuti, hogy felkészültök a legnagyobb nehézségekre, és kellően megnyugodtok, hogy a váratlan helyzeteket kiegyensúlyozottan kezelhessétek.   A gyűjtemény tartalma Leszel a padtársam? 5 Órarend 12 Mi változott meg? 17 Valami iskolás 25 A korai tízórai 35 A gyönyörűen író ceruza 42 A legmenőbb cserejátékos 50 Osztálycsiga 56 Csokitojás 61 Beleremeg a tornaterem 67 Jelentkezésből barátság 75 Jaj, el fogunk késni! 83 Nálam van a mozi, kinél van a zizi? 87 Malackodás az ebédlőben 94 Esős napközi 100   Vadadi Andrienn ovis hősei idén iskolába mennek! Bizony, hogy eltelt az idő... Lea, Peti, Maja és Dorci osztálytársak lesznek, megküzdenek az iskola keltette félelmeikkel és új barátokat szereznek.     Az első reggel Lea nagy izgalommal készülődött az iskolába. Jó korán felébredt, és amióta kibújt az ágyból, be sem állt a szája, egyfolytában csicsergett. Azon tanakodott, hogy melyik szoknyáját vegye fel, hogy Dorci vagy Maja mellé üljön a padba, és hogy a napközi előtt vagy után menjenek-e érte a szülei az iskolába. Úgy készülődött, mintha nyaralni indult volna! Előző este annyi mindent bepakolt az iskolatáskájába, hogy a sok hóbelevanctól alig tudta bekapcsolni a táska csatjait. Mert nemcsak az iskolás holmikat rakta el: a tolltartót, a füzetet, az olvasókönyvet és a munkafüzetet, hanem a kedvenc játékait is. – Lea, a babára nem lesz szükség az iskolában – magyarázta az anyukája –, és a nyuszicsaládra sem. – De ha nem lesznek játékok – aggodalmaskodott Lea –, akkor mit csinálok egész nap? – Tanulsz – felelte unottan Kolos, a nagytestvére, aki már régóta iskolás. És amikor meglátta Lea táskájában az alvós cimboráját, még hozzátette: – Vagy alszol. Én is azt szoktam az énekórán meg a rajzon. – Az órákon odafigyelsz, a szünetekben pedig futkározol vagy játszol majd az iskolai játékokkal – mondta Lea anyukája. – Tudod, hogy az óvodába sem lehetett az otthoni játékokat bevinni! – Aztán megpróbálta kiimádkozni az iskolatáskából a babát, a nyuszicsaládot, az alvós lovacskát és a gyöngyfűző készletet, de hiába, Lea nem engedett. Egész este a dugig pakolt táskával a hátán flangált fel-alá a lakásban. Másnap még a villamoson sem vette le a hátáról, hadd lássa mindenki, hogy ő már iskolás. Pedig nagyon húzta már a vállát! Mire Lea, Kolos és anya megérkeztek az iskolába, Ákos, Zsófi és Dani már ott voltak. És persze még sok kisgyerek, akiket Lea egyáltalán nem ismert. A tanító néni az anyukákkal beszélgetett, így hát Leáék is odamentek hozzá. A tanító néni sorban minden kérdésre válaszolt, megmutatta a szekrényeket, ahova le lehet pakolni a sok-sok holmit, amit hoztak magukkal: a tornazsákot, a váltóruhát, a váltócipőt. Lea az anyukája kezét fogva mindent figyelmesen végighallgatott, de legszívesebben már továbbállt volna megnézni, mi újság az osztályteremben. Egyszer csak odaszaladt hozzá egy szőke copfos kislány. – Leszel a padtársam? – kérdezte Leától vidáman. Lea úgy meglepődött a váratlan kérdéstől, hogy hirtelen nem is tudta, mit feleljen. De a kislány már meg is fogta a kezét, és az osztályterem közepére, a padjához vezette. – Amúgy Eszti vagyok, és ez lesz az én helyem – mutatott az egyik székre. – Az meg a tiéd. Jó? És mivel Lea bólintott, hogy jó, Eszti örömében a nyakába ugrott. – Akkor te leszel a legjobb barátnőm! – ujjongott, azzal helyet csinált Leának. Lea a szeme sarkából látta, hogy Maja és Dorci is megérkezett, de most nem törődött velük. Becipelte az iskolatáskáját az osztályterembe, hogy legújabb barátnőjével szépen mindent kipakolásszanak. A füzeteket meg a könyvet a padba tette, a tolltartót a pad tetejére, pont úgy, ahogy Eszti is csinálta, a babát pedig az ölébe. Eszti megcsodálta Lea babáját, megsimogatta az alvós lovacskáját, megszámolta a nyuszicsalád tagjait, és kiválogatta a legcsillogósabb gyöngyeit. De mivel Eszti is azt mondta, hogy a játékok nem iskolába valók, visszapakolászták őket az iskolatáskába. – Majd a szünetben fűzünk neked nyakláncot! – ígérte Lea. – Ha akarod, haza is viheted! – Azzal visszacsukta a táska tetejét, és felakasztotta a pad fogantyújára. Aztán csak ücsörögtek, lóbálták a lábukat a magas székekről, megnézegették egymás tolltartójában a sok színes ceruzát, a hegyezőt és a radírt. – Te tudsz már írni? – kérdezte Lea. – Mert én a nevemet már le tudom! – Á – legyintett Eszti –, persze! Én olvasni is tudok! – Hogy-hogy? – ámuldozott Lea. – Te jártál már iskolába? – Dehogyis! – nevetett Eszti. – Csak úgy megtanultam, amikor még ovis voltam. Lea csodálta Eszti tudományát. Náluk az óvodában senki sem tudott olvasni, csak az óvó néni. Még Györgyi és Zsófi sem, pedig ők mindig iskolásat játszottak. És Peti egy kicsit, de csak a paradicsomlevesben a betűtésztákat. Lea örült, hogy Eszti ennyi mindent tud, mert arra gondolt, majd a szünetben megkéri, hogy a gyöngyfűzés helyett inkább tanítsa meg őt is olvasni, és akkor elkápráztatják vele az egész osztályt, sőt még a tanító nénit is! Biztos rögtön kapnak egy-egy piros csillagot, amiért olyan ügyesek mind a ketten! Aztán megbeszélték, hol van a pad fele, nehogy átpakoljanak egymás területére, majd épp ki akartak szaladni a folyosóra elköszönni az anyukájuktól, és elmesélni a tanító néninek, hogy ők ketten legjobb barátnők lettek, amikor betoppant a terembe Peti. Peti egyedül volt, mert már az iskolakapuban elköszönt az apukájától. – Nem kell engem kísérgetni – legyintett –, nem vagyok én kisfiú! – Ám amikor felszaladt a lépcsőn és az osztályteremhez érkezett, egyetlen ismerős arcot sem látott. Ráadásul mindenki sokkal nagyobb volt, mint ő, fogócskáztak, nevetgéltek, a padok tetején üldögéltek. Peti meg csak álldogált tétován az ajtóban, és nem tudta, hova keveredett. Már bánta, hogy elküldte az apukáját! Mihez kezdjen most egyedül? Csak bámult zavartan, egyik lábáról a másikra állva, amikor odalépett hozzá egy nagylány: – Eltévedtél? – mosolygott Petire. – Ez itt a nyolcadik osztály – mutatott a zsibongó társaságra –, az első osztály a folyosó másik végén van. Biztosan rossz irányba fordultál a lépcső tetején! Petibe belefagyott a szó. Nem válaszolt semmit, csak nézett nagy szemekkel a nagylányra, aztán mintha puskából lőtték volna ki, elszaladt. Keresztülvágtázott sok ismeretlen gyereken, beszélgető, búcsúzkodó anyukán-apukán, és amikor végre elérte az első osztályt, berontott a terembe. A legelső, akibe belebotlott, Lea volt. Villámgyorsan lehuppant a mellette lévő székre, mit sem törődve azzal, hogy egy másik lány már ül rajta. – Na! – kiáltott rá Eszti. – Ez az én helyem, te nem itt ülsz! Peti azonban nem tágított. Csak trónolt tovább a szék szélén, félig lelógó fenékkel, mintha gyökeret eresztett volna a lába. Aztán amikor Lea is, Eszti is egyre hangosabban óbégatott, Peti, mintha az élete múlna rajta, teljes erejéből elkezdte letolni az idegen kislányt a helyéről. De Eszti sem hagyta magát! A padba kapaszkodva úgy lökte, nyomta, taszította a kisfiút, ahogy csak bírta! Lea nem is értette, mi folyik itt, hiszen Petinek nem is ő a legjobb barátja, hanem Dani meg Ákos! Mire belépett a terembe a tanító néni, Eszti és Peti már majdnem össze is verekedtek. – Hát ti min kakaskodtok? – bámult a méregtől kipirult gyerekekre. – Ez a fiú ki akar tolni a helyemről! – rikácsolta Eszti. – Mert én ülök Lea mellett! – kiáltotta Peti elfúló hangon. Még a szemébe is könny szökött. Lea az óvodában alig látta Petit sírni. Ott mindig olyan nagyfiúsan viselkedett! El sem tudta képzelni, mi lelte! Így hát, amikor a tanító néni megkérdezte Petitől, kereshet-e neki egy másik jó helyet egy másik kedves padtárs mellett, és Peti potyogó könnyekkel a fejét rázta, Leának megesett rajta a szíve, és azt mondta, maradhat. Peti lassan megnyugodott. Felállt, hogy kiengedje Esztit a padból, aztán bevackolta magát Lea mellé. Eszti morgolódott még egy darabig, de amikor Lea elé költözhetett egy másik kislánnyal, szent lett a béke köztük. Miután átpakolta a dolgait az új padjára, hátrafordult Leához. Azt azért mind a ketten leszögezték, hogy attól még, mert végül nem lettek padtársak, örökké a legjobb barátnők maradnak!