Kis bumfordiaink most Apának köszönhetően elhagyják Muminvölgyet, és a háborgó tengeren átkelve egy szigetre, Apa szigetére költöznek.
A megszokottól teljesen elütő családmodell-ábrázolás kevéssé gyerek, mint inkább felnőttirodalommá teszi Tove Jansson könyveit. Nem olvastam végig a magyar Mumin-szériát, de azért valahol ez nagyon meghökkentő és bátor (?) lépés, szembemenni a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, „apa erős, okos és bátor, anya szeretetteljes, gondoskodó és lágy” szólamokkal. Miközben pedig Muminbocs számára mégis, érezhetően, kimondottan-írtan pontosan ilyenek a szülei. Valami nagyon más a narrátori pozíció, az íze meghökkentő. Mindenkiből kapunk valami lényegien egyszerűt, frappánsan esszenciális megragadást, miközben kritikus szemmel, ugyanakkor a megértés „lágyságával” szemléljük csetlő-botló szereplőinket a viharos szigeten.
Lustaság fél egészség:
"Azzal, ahogyan Tove Jansson felhasználja a tündérmesei hagyományokat és ahogyan módosítja annak elavult, kirekesztő szemléletét, a felfedezés, az egyéni útkeresés és az önazonosság fontosságát sugallja.
A bátorság, a küzdelem és a családalapítás helyett a kívülállás, a be nem hódolás és a tolerancia válik értékké. Így módosul a tündérmese szerelem-képe is: mivel nincs kötelező norma, szabad a választás. Nehezen találni olyan gyerekkönyvet, amiben ennyire fontos elem lenne egymás feltétel nélküli tisztelete és elfogadása, ahol ennyiféle egyéniség ilyen békében és derűben megfér egy múminházban. Akár felnőtt, akár gyerek valaki, senkinek nem kell „megjavulnia” vagy a hatalomhoz (akár szülői, akár társadalmi hatalomhoz) alkalmazkodnia. Míg az igazi értékek biztonságban vannak, mindenki teret kap, hogy a saját tündérmeséje szerint éljen."