A különc zeneszerző apa, az egykor focizó, gólkirálynő nagymama, a szintén focimániás báty, az állandóan fogyókúrázó, rémes zenéket hallgató nővér és a konfliktusokat elsimítani próbáló, a levest mindig elsózó anya között Koppány néha úgy érzi, senki nem érti az ő koppolási vágyát. Amíg apja komponál, ő kedvére „dúrmollhat”. Gerda, a nővére állandóan a nagy ikont, Small Pault hallgatja, és a dalait gitározza a szobájában, mindenki a saját mániáinak él a családban. Milán, a bátyja csak focizni szeret, ezért kissé nehezen megy neki az írás. Koppány egyszer Milán nehezen összehozott házi feladatát is összekoppolja, többek között emiatt is áll a bál a Kovács család otthonában. Gerda maga is lelkes focista volt, mielőtt belépett a kamaszkorba, ő alapította nagymama vezényletével a Tejfogú Tigrisek csapatát (amit később elárul), és amelynek csodakapusa Milán lett. A nagymama még most is szívügyének tekinti a futballt, és botjára támaszkodva vezeti az edzéseket, valamint kitalálja és megszervezi a Virág utcai „vébét”. Új, rivális csapat is születik, megérkezik Németországból Erösch Pisti, azaz Epi, (aki nagyon hasonlít Small Paulra, különösen, ha jellegzetes anyajegyét is arcára biggyeszti egy szemceruzával), aki édesapja vezényletével létrehozza a Rettenthetetlen Rókaprémes Rémeket, amit Koppányéknak le kellene győzniük.  A nagy meccs közben nagyi rosszul lesz, kórházba kell vinni. Emiatt apa depresszióssá válik („Apátiába esik”), és nagyi nélkül muszáj folytatni a bajnokságot. Koppány végül „összekoppolja” a társaságot, és a Tejfogú Tigrisek sem vallanak szégyent. Epi és Gerda egymásra találnak. A nagyi sajnos nem épül fel, de apa végül megvigasztalódik. Koppány azonban nem kér többé abból a bodzaszörpből, amit még a nagyi rakott el, mert nélküle semmi nem olyan jó, mint vele együtt volt. A tartalmi ismertető után azt hihetnénk, hogy itt minden a labda körül forog, pedig inkább arról van szó, hogy a foci ürügyén nagyon fontos témákat tárgyal a könyv: a családi konfliktusok közben megjelenik a generációs probléma, az idegenkérdés, a csúnya beszéd, az árulás, a szerelem, a halál, és az is kiderül, hogy a labdarúgás tulajdonképpen nem más, mint közösségépítés. Az apa „Apátiája”, a nagyi megőszülése, azaz Koppány szerint „megtélülése”, a sok koppolás, a „Majd meglátjuk, ki nevet a vébén” kiszólások egy felszabadult írót sejtetnek, aki élvezettel és humorral mutatja meg anyanyelvünk játékosságát. Mindez nem megy a történet rovására, a fejezetek sem túl hosszúak. Mégis maradt bennem egy kis hiányérzet, miután letettem a könyvet. Mindegyik részlet tetszett újraolvasva, az egész azonban nem áll össze nagy olvasásélménnyé. A téma és az előzetes részletek, hírek mind azt jelezték, hogy ez egy igazán klassz kortárs magyar meseregény lesz, amelyből oly kevés született az utóbbi időben. Rubik Anna fantasztikus rajzvilága nagyon sokat hozzátesz a könyvhöz, a hiányérzetet azonban még az ő különlegesen jó illusztrációi sem képesek megszüntetni. A könyv mellé készült videó, és a koppolópályázat is azt mutatja, hogy sok fiatalt érdekel a téma. Ami biztos, hogy jó irányba indult el a kortárs magyar meseregény. Dávid Ádám is ezen az úton jár, és a következő könyvével talán már el is ér a célba! Both Gabi Forrás: meseutca.hu