A tündérmesékben a gonosz boszorkány, a kegyetlen király, a bárány bőrébe bújt farkas mind olyan toposzok, amelyek felnőttként nézve elég ijesztőek is lehetnek, de a gyerekek egészen másként élik meg ezeket, a saját szintjükön értelmezik és fordítják le maguknak. Ha egy gyerek belehelyezkedik az elnyomott és végül feloldást nyert mesei hősök karakterébe, az nem feltétlenül jelenti, hogy őt is bántalmazza otthon valaki, talán csak arról van szó, hogy túl szigorúnak érzi a szüleit. Viszont az, hogy mesébe vannak rejtve ezek a konfliktusok, segít a gyerekeknek feloldani a szorongásaikat. Kiss Judit Ágnes új könyvének, a Zsálya hercegnőnek is érzékeny témája van, arról szól, hogyan lehet legyőzni egy gonosz, elnyomó királyt, aki még a saját családjával szemben sem ismer kegyelmet. Ahhoz képest, mennyi gyereket érint, nagyon kevés gyerekkönyv foglalkozik ezzel. Pedig fontos, hogy erről is beszélgessünk a kicsikkel koruknak megfelelően, nem csak akkor, ha mi is az érintettek között vagyunk, hiszen nem tudhatjuk, mikor ismerkedünk meg valaki mással, aki igen, és akinek segítségre van szüksége. Történetünk kezdetén Zsályához pillangótündér érkezik, aki elárulja neki, hogy titkos küldetése van, el kell utaznia Aevus birodalmába, mert csak ő mentheti meg Aldo herceget, akinek az apja nem hajlandó átadni a trónt. Ezek a tündérek azonban nem ugyanolyanok, mint amiket Zsálya az olvasott tündérmeséiből megszokhatott, ők mindent megkérdőjeleznek amiket a mesék eddig képviseltek. Amit csak lehet, varázslat nélkül szeretnének megoldani, nem végtelenül türelmesek, sőt, néha bunkók is tudnak lenni, pláne, amikor valaki azokat a sztereotípiákat várja el tőlük, amiket a tündérmesékben olvashattunk a tündérekről. “Nem azért vagyok tündér, hogy ezt ne tudjam elintézni” – felelik flegmán a tündérek, mert ha minden szakad, bedobják a varázserejüket, de ők már egy új generáció hangján szólnak. Mert a Zsálya hercegnő tulajdonképpen egy kifordított tündérmese, ami a hagyományos mesék berozsdásodott toposzait írja újra. Szerepelnek benne ugyan tündérek, akik csodákra képesek, de végül mégsem az ő tetteik azok, akik segítenek hőseinknek elérni céljaikat. Nem egy magatehetetlen hercegnőt ment meg a hős lovag, hanem egy bátor kislány indul egy bajba jutott herceg segítségére. Hőseinket a saját lelki erejük, jóságuk és természetfeletti helyett maga a természet, a gyógynövények és állatok segítik. Ebben a történetben minden az idő körül forog, a szereplők és a helyszínek nevei is nagyon gyakran az időre utalnak. A kisfiút, Aldo herceget (ez öreget, tapasztaltat jelent latinul) az apukája, mint fokozatosan kiderül, nemcsak nem szereti eléggé, de előfordul, hogy bántja is. Aldo herceg (spoiler!) egy varázslat révén öreggé változik, míg a király sosem öregszik. Ez jól szimbolizálja, hogy a gyerekkori bántalmazás valamelyest megfosztja az áldozatokat a saját gyerekkoruktól. Aldo és Zsálya pontosan ugyanabban a percben születtek, ez az oka annak, hogy csak Zsálya tud segíteni Aldón. Éppen, ahogy a valóságban is rengeteget segít az áldozatoknak, ha bizalmas kapcsolatuk van kortársaikkal, akikkel őszintén megoszthatják őszintén a problémáikat. A mese egyik fő üzenete, hogy a problémáinkkal sosem vagyunk egyedül, mindig lesz, akire számíthatunk. Ha nem is olyan formában, hogy valaki varázsütésre megoldja a gondjainkat, inkább olyan értelemben, hogy a világon mindig élni fog valaki, akik hozzánk hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek és megértik az érzéseinket, pont mint Zsálya hercegnő Aldo hercegét. Előkerülnek a könyvben azok a gyakran hallott mondatok is, mint az “én tehetek róla, hogy bántott az apukám, mert felmérgesítettem” és hogy “a szüleim szeretnek, én vagyok rossz”, amikre Zsálya egytől egyig rácáfol és rávilágít, hogy aki szeret, az sosem bánt. Kiss Judit Ágnes meséje egyrészt egy izgalmas kaland arról, hogyan jut el Aldo herceg és Zsálya hercegkisasszony az Idősárkányhoz, akinek a tojásával megtörhet a bántalmazó király varázsa, másrészt egy gyógyító erejű tündérmese, egy áldozat gyógyulásának története is, aki összeszedve minden erejét, képes legyőzni démonait és szembeszállni az apjával. Forrás: pagony.hu