Hajnali csillag peremén - gyermekversek
Tamás Zuzsa 2020.08.21. 02:07
Írta: Kovács András Ferenc, illusztrálta: Takács Mari. Magvető, 2007., 152 oldal
Az Év Gyermekkönyve
Talán kevesen tudják, de Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című gyerekvers-gyűjteménye valójában a költő kilencedik, gyerekeknek szóló könyve. Ez viszot az első ilyen, mely Budapesten jelent meg. A kötet három évtized verseiből válogat, miközben új verseket is tartalmaz. A hét ciklusból és 177 versből álló kötet téltől télig, vízkereszttől karácsonyig ível – e számmisztikát sejtető szerkesztési elv a hetedik hó 17-én született szerző kompozíciója. Páratlanul szép szerkesztés jellemzi a kötetet a külcsín tekintetében is. Takács Mari illusztrációi nem ábrázolják, hanem metaforizálják, kiegészítik, továbbgondolják a verseket, egy-egy lapon egy-egy motívumot téve meg uralkodó tényezővé. Fantázia, humor, és sok-sok lelemény rejlik Takács Mari képeiben – ahogyan, megszoktuk már, fantázia, humor és számtalan nyelvi lelemény teszi szórakoztatóvá a költő „kicsiknek és nagyoknak” szóló verseit is.
|
A Hajnali csillag peremén kötet ugyan nem él ezzel a KAF-nál szokásosnak mondható ajánló formulával, de e nélkül is tudjuk: versei a felnőtteket is megszólítják, sőt olykor az úgynevezett felnőtt kötetekből ismerős versekre bukkanunk a gyerekversek között.
És nem csak a limerickek és a badar versek humora, nem csak az ismert szerzők ismert és szeretett műveire utaló rájátszások vagy a pazar szójátékok kacsintanak ki a felnőtt olvasók – a felolvasók – felé, de egyes versek szomorúsága is.
A kötet egyik kiemelkedően szép darabjában, a Nekeresdország király vagyok című költeményben egy szerető apa torokszorító boldogsága és bánata szólal meg mesebeli fájdalommal. Egy másik „páratlan” darab, a Fanni verse pedig egyedülállóan sűrített: nem csoda, hiszen a rím nélküli, de nem eszköztelen kis gyöngyszem valóban a költő kislányának, Fanninak három éves korában „költött” alkotása.
Ezek a „csillagok” azonban a kötet vége felé tündökölnek – odáig jócskán lehet önfeledten nevetgélni az „állati” dolgokon, kisebb-nagyobb fricskákon, s akár hosszabb, epikus versek hőseinek kalandjain is.
„Olyan versek ezek, amelyek nem a gyermeki világlátásból vagy a helyét kereső gyermek sajátos problémáiból indulnak ki, hanem a versnyelv zeneiségéből, a dal, az ütem, a rímek sodrásából” – olvashatjuk a kiadói ajánlást. Igaz. Mégis bizton állíthatjuk, a helyüket kereső, problémáikkal küzdő gyermekek is könnyebben hajtják álomra fejüket, ha ilyen sorok lüktetnek szívükben Téli éjszakákon:
Alszik a csillag a csöndben:
alszik a lent is a föntben.
Hold vacog, alszik a tóban.
Őz nyoma távolodóban
halkan elalszik a hóban."
Tamás Zuzsa
|
|