Közben végigmutogatják nekünk és egymásnak a véső-festő-fotózó emberiség legcsodálatosabb képeit az ősember alkotásaitól Caravaggión és Disney-n át a számítógépes grafikákig. Mintha egy exkluzív tárlatvezetésen járva bepillanthatnánk a mesterek kulisszatitkaiba. A beszélgetésre Rose Blake ragyogó illusztrációi felelnek. David Hockney a 20. század egyik legbefolyásosabb brit képzőművésze. Szinte minden technikával alkotott - festett, rajzolt, fotózott, készített nyomatokat -, és mindnek kitágította a határait. Szenvedélyes képalkotó. pagony.hu   A művészet mindenkié! A tudományokról sok-sok izgalmas és letehetetlen ismeretterjesztő könyv áll rendelkezésre a gyerekek számára, amit ők nagy örömmel forgatnak is. De mi a helyzet a művészetekkel? Biztosan nektek is vannak emlékeitek unalmas múzemlátogatásokról, ahol festményeket kellett nézegetni gyümölcstálakról vagy nagyon furcsa ruhába öltözött emberekről. Háttérinformációk nélkül elvész az élmény, pedig a gyerekeket minden érdekli, ha megfelelő formában kapnak új ismereteket. A képek története gyerekeknek című frissen megjelent művészettörténeti könyv végigkalauzol minket azon, hogyan jutottunk el a barlangrajzoktól a telefonnal készült fotókig, érintve minden fontos állomást és a legmeghatározóbb alkotókat. Olyannyira nagy sikert aratott az olvasók és a szakma körében egyaránt, hogy a Bolognai Gyerekkönyvvásáron tavaly díjat is nyert, és már több, mint 12 nyelvre lefordították. David Hockney, az egyik legnagyobb hatású kortárs művész jegyzi a könyvet, aki hatalmas tudását szerencsére rendkívül szórakoztató és magával ragadó stílusban tudja megosztani a kis olvasókkal. Hockney alkotótársa Martin Gayford művészettörténész, együtt mesélnek mindenki számára érthetően és befogadhatóan olyan nagy művészek alkotásairól, mint Monet vagy Caravaggio. A kötet az ő beszélgetéseikre épül, olyan, mintha két kedves nagybácsi üldögélne velünk a nappalinkban, és csak mesélne és mesélne. Egy harmadik alkotótársat is bevontak, Rose Blake illusztrátor egészítette ki friss és vidám rajzokkal a könyvet. Összefuthatunk benne Hockney kiskutyájával is, ha szemfülesek vagyunk! Bár a könyv a fiatalabb generációnak készült (létezik egy felnőtt verziója is egyébként), nem csak a gyerekek számára lesz érdekes. A sok-sok új információ mellett olyan kérdéseket is felvet, amik kisiskolás kortól kezdve mindenkit elgondolkodtatnak. Mindenki, aki valaha létrehozott egy alkotást, nyomot akart hagyni. De mi tesz érdekessé egy nyomot, mi tesz értékessé egy műalkotást? Ki dönti el, mi érdekes és mi nem? Egyébként maga a szerző is leszögezi már az előszóban: ez teljesen szubjektív. Biztatja az olvasót arra, hogy járjon nyitott szemmel és fogalmazzon meg véleményt azzal kapcsolatban, amit lát. “A magunk módján látjuk a világot. Még ha egy pici, szögletes tárgyat is nézünk, mondjuk egy dobozt, néhányan másképp fogjuk látni, mint a többiek. Amikor belépünk egy helyiségbe, saját érzéseink, emlékeink és érdeklődésünk lencséjén érzékeljük a tárgyakat.”   Felmerül az is, hogyan rendeznek be egy rendelkezésükre álló teret a művészek, és milyen jelentősége van annak, hogy egy festményen ki hol helyezkedik el, de az árnyékokról és a fényekkel való játékról is sokat megtudhatunk. A kötet rendkívül szabad és érthető stílusban szól ezekről a témákról, sőt, az időben is csapong néha - ennek köszönhetően kerül egymás mellé Marlene Dietrich színésznő és Mona Lisa képe. De azok, akiknek fontos az időrendiség, egy ilyen összefoglalót is találnak benne, sőt, szószedetet is, ami elmagyarázza például a kubizmus vagy a perspektíva jelentését. Nagyon nagy öröm, hogy ez a könyv megszületett és magyarul is megjelent. Ráadásul Papolczy Péter fordításában olvashatjátok! Merüljetek el a művészetek világában és beszélgessetek, kérdezzetek, figyeljetek!