Az illusztrátor szerző minden állatnak két oldalpárt szentelt. Az elsőn azt mutatja be, hogy milyen butaságokat képzelnek róla egyesek, majd a következőn rögtön meg is cáfolja mindezt, és sok érdekességet közölve szeretteti meg velünk az addig esetleg félreismert állatot. A keselyű például azért kopasz, hogy jobban tudja hűteni a testét, és egyébként nagyon hasznos állat, eltakarítja az elpusztult állatok maradványait. A darázs nem gonoszságból vagy szórakozásból szúr, hanem azért, mert fél. Sárga-fekete csíkos testével figyelmeztet arra, hogy tartsunk tőle biztonságos távolságot. A varangy nem árt az embernek, bár a bőre mérgező váladékot termel, mellyel a ragadozók ellen védekezik. „Ti, emberek hiszitek csak rólunk, hogy rosszak vagyunk! Azt mondjátok, ijesztőek, kísértetiesek, veszélyesek vagy undorítóak vagyunk. Itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgot! Elegünk van abból a sok hazugságból, amit terjesztetek rólunk. Itt vannak hát a tények: mit is csinálunk valójában, és mennyi mindenben segítjük a TI életeteket. Egyáltalán NEM VAGYUNK ROSSZ ÁLLATOK! Csak ti nem ismertek bennünket!”