Mióta haragszik a kutya a macskára? |
Gárdonyi Géza |
2018.09.18. 22:32 |
 Egyszer a kutyák nagy lakomát csaptak. Bodri kutya föltette a fehér sapkát, felkötötte a fehér kötényt és az mondta:
- Én vagyok a szakács.
Fazékba rakta a sok csontot. Lábasba a tésztát. Aztán odahívta a Sajót:
- Gyere ide, kóstolgasd az ételeket. Ha már jó lesz, mondjad.
Kóstolgatta Sajó. Megkóstolta a galuskát is. Egyszerre csak azt mondja:
- Ejnye komám, nincsen ezen tejfel. Így nem lesz jó.
Keresi a Bodri a kamrában a tejfelt, hogy majd tesz rá, de egy kanálnyi se volt a háznál. Hamar menjen el valaki a boltba! Csakhogy ki menjen? Kutya nem mehet, egyikük se hagyhatja ott a konyhát. Meglátja a lovat. Odaszalad hozzá:
- Szaladj el hamar lópajtás a boltba, tejfelért, nem tudunk főzni.
|
|
Miről álmodik a sündisznó? |
Bajor Andor |
2016.02.18. 17:33 |
|
November elején, amikor komolyra fordul az idő, és a fagy megcsípi a füveket, a sündisznó aludni tér. Előbb megveti az ágyát, meghemperedik a sárga levelekben, és becipeli magának a puha dunyhát egy szúrós, tövises bokor tövébe. Neki ugyanis a tövisbokor a kedvenc növénye.
Itt aztán mocorog, pislog, végül összegömbölyödik, és álmodni kezd.
|
|
Nagytakarítás a napnál |
szlovák népmese |
2018.10.01. 17:42 |
|
Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot. A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.
– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!
– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?
– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.
– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. A kiscsibék útra keltek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:
|
|
Palkó és szamara |
Mészöly Miklós |
2018.09.20. 14:26 |
Palkónak volt egy szamara. Egyszer egy nagy rengeteg erdőben mendegélt a szamarával, s hogyan, hogy nem ― összetalálkozott egy törpével.
A törpe egy bokor aljában aludt, s a szamár véletlenül rálépett a sapkája csücskére. Haj, mérges lett a törpe nagyon! Felugrott, s elkezdett pörölni Palkóval.
|
|
Pilleruha |
|
2018.09.24. 15:20 |
 Az én első tanítóm. Írta: Tordon Álos. illusztrálta: Péter Ákos. Masszi Kiadó, 2003., 94 oldal
 Volt egyszer egy takácsműhely, benne hét szövőszéken szőtt egyszerre a takács, akkora volt a szövőtudománya.
De ha jól meggondoljuk, nem is volt ebben semmi csodálatos, hiszen a Pók volt a takácsmester, a pókok meg úgy jönnek erre a világra, hogy már töviről hegyire ismerik a takácsmesterséget.
 Egy napon a káposztapille kopogtatott be hozzá:
– Jó napot, jó napot, Pók mester!
– Neked is jó napot, kis káposztapille!
– Látom, látom, sző kegyelmed...
– Szövök, szövök, szövögetek, hétféle selyemszövetet...
– Selyemszövet kellene nekem is... Pilleruhának való jó selyem... Minden lepke olyan fényes, olyan kényes, szivárványos, ragyogó, csak én vagyok ilyen szegényes...
– No, ezen könnyen segíthetünk! Hétszer hétféle csillogó selymem van... mindből lehet pilleruhát varratni... A feleségem szépen varr... Olyan ruhád lesz, kis káposztapille, hogy a Pillangók Királynője sem visel különbet!
|
|
Sündisznócska lovagol |
|
2017.03.26. 17:36 |
Írta: Móra Ferenc, illusztrálta: Kecskés Anna. Cahs Könyvkiadó, 2013., 32 oldal
Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.
Azt kérdi az egyik cinege:
- Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre? Azt mondja rá a másik:
- Nincs erre, nincs erre, nincs erre. Ami van is, kicsit ér, kicsit ér, kicsit ér: medvén lovagol a sündisznócska.
Mackó úgy felugrott erre az újságra, mintha egy kaptár méhecske csípte volna meg.
|
|
Tarka mese |
Tordon Ákos |
2018.10.09. 15:05 |
Tücsöki Tücsökné indul a vásárba, de nem jut messzire: beragad a sárba. Nagy volt a zuhatag, ami alázúdult erdőre-mezőre, nem csoda, ha nagy sár maradott belőle. Az se csoda hát, hogy Tücsöki Tücsökné ott ragadt a sárban, s a sárból kiabál:
- Segítség! Segítség!!! Hé, erre, Hat Ökrök!!! Mentsetek meg engem!!! Húzzatok ki a tenger sárból, sártengerből!!!
- Kedves Tücsóki Tücsökné - kacagta az agyonázott, csuromvizes útszéli szamártövis-, ma már csak egy hatökör rimánkodik imigyen, hiszen az ökrös világnak befellegzett immár, manapság a kombájn-világ járja! A kombájnoshoz, traktoroshoz, a géptáltoson ülő pilótához fohászkodjék, lelkem!
- Persze, persze... - Bólogatott helyeslően Tücsökné asszony.- Lám, hogy elfeledtem: ez a lezúduló nagy eső, ez a bolond nagy sár megzavarta az eszem.
Csak hát akkora volt a sártenger, hogy azon egyetlenegy traktor, kombájn, egyetlenegy gépcsoda sem tudott átkelni.
|
|
Visszajött a répa |
kínai mese |
2018.10.01. 11:29 |
 Nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket magas hó takarta.
A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit.
Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt még egy. Azt gondolta a nyuszi: "Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s ott hagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édes krumplit, örömmel hazavitte.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
