Van egy erdõ, erdõháton

benne tisztás az irtáson,

hóba rakva rajta kis ház,

kismalac itt telel-tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,

bükkfa lángja pitteg-pattog,

fazékban víz rityeg-rotyog,

ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve

kunyerálok, hogy eressz be!

- Bizony nem én, mert megeszel!

- Rólam ilyet fel, hogy teszel?

Csak kunyorál, csak ígérget:

- Csak egy lábom engedd, kérlek.

- Jó! - gondolja a kismalac. -

Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít vizet forral,

s ajtóhoz áll hamis orral.

- Hát ha épp ez a vágyásod,

dugd be egyik hátsó lábod. 

Farkas-barkas örül nagyon,

- Jaj, bent jó meleg vagyon!

Ereszd be még csak egy lábom.

Szól a malac: "No, nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,

örülj, vigadj, jól vagy, érzem.

Elsõ lábom, jaj a hóban...

Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom, ha bent hagyod,

negyedik miért szenved fagyot ?

- Jól van, dugd be mind a négyet

(zsákba faroltatlak téged).

- Ó, négy lábom, urrá lettél,

ó, én fejem, kinn rekedtél!

Jóért jót várj, kicsi malac,

meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,

gyer' a házba, gyer' a zsákba !...

Zsákbabúvót be is köti,

forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,

hadd hûsöljön kint a fagyon.

Kicipeli farkas komát,

ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,

nem mond a dologra áment.

Fut, fárad és verbuvál,

sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,

kopasz vezér szóval tartja.

A kismalac hej látja már:

- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,

farkasfalka a fa alatt;

hogy vegyék le, hegyin-hátán,

kapaszkodnak, egymás vállán,

száz farkasnak egy a híja,

lent a kopasz alig bírja;

bár az ina majd megszakad,

kismalactól távol marad.

A kismalac hõköl, haj-haj,

mi lesz vele, itt van a baj!

Csak lekiált hát a gaznak:

- Forró vizet a kopasznak!

No, a kopasz holtra vált,

úgy kiugrott, meg sem állt.

Meg sem állott, elszaladt,

a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,

malacot sem öli bánat.

Ma is göcög-kacag rajt',

ma is él, ha meg nem halt.

 << Vissza