Kipp-kopp! Kint zápor koppan,
Mind sűrűbben, egyre jobban…
-Mi vagyunk az Esőcseppek!-
Elmeséli, honnan jöttek.

Sziklák közül, lomb alatt,
Forrás vize ott fakad.
Bukfencezve, kúszva, futva,
Innen keltek vándorútra.

Tó vizében ezüst halak,
S körül erdő, rengeteg.
Hancúroznak vén fák alatt
A kis vízcsepp-gyerekek.

Micsoda nagy vízesés ez!
Gépeket hajt, munkát végez,
Segít nekünk, hogy szobánkba
Fényt hintsen a villanylámpa.

Patak fut a tarka réten,
S ahol a víz jókedvében
Kitáncol a partra,
Szebb ott a fű rajta.

Gyönyörű víz, kristálytiszta,
Nyáridőn is üde, friss.
Aki itt jár, mind ezt issza:
Bárány, liba, lepke is.

Klipp-klapp, hallga! Kik hajtják itt
Ezt a malomkereket?
Napkeltétől napnyugtáig
Dolgos vízcsepp-gyerekek.

- Ez lesz aztán csak a munka!
Nehéz tutajt úsztatunk ma!
Ha nehéz is, ki fél tőle?
Elvisszük mi egy-kettőre!-

Part mentében daru áll,
Hajó terhe rakva már,
Vízcsöppecskék sora vár:
Gyere, hajó, visz az ár!-

Sok kis vízcsepp alig várja
Végét a nagy útnak…
Addig úsznak, amíg már a
Kék tengerbe jutnak.

Napanyó a felhők felett
Aranylétrát ereget,
S biztatja a vízcseppeket:
– Gyertek gyorsan, gyerekek!-

Aranyfényű ég alatt
Fodor felhők szállanak,
Összebújnak, sorakoznak
Hej, micsoda záport hoznak!

Millió kis vízcsepp-gyerek
Nagy sietve útnak ered,
Felénk fújja fürge szél,
S egy-kettőre földet ér.

Kitisztul a messzeség…
Szivárványtól szép az ég,
Szürke felhők oszlanak,
Kikukucskál már a nap.

Vége már a hosszú útnak,
Vízcseppecskék földbe bújtak,
S tavasszal a sziklák alatt
Megint új kis forrás fakad.