| 		
		 
 Gyöngyvirágtól lombhullásig
	
		
			
				
					 A híres Duna-part melletti gemenci erdő beláthatatlan zöld fái, évszázados mocsári tölgyei és fűzfaóriásai tűnnek fel a szemünk előtt. Hajnalban indul el a vadőr, hogy szemrevételezze birodalmát a kizöldülő erdőt, valamint hűséges vadásztársát, az idomított szirtisast, egy zsemlyeszínű magyar vizslát, és a kis termetű drótszőrű foxit. Ahogy a nap egyre jobban süt, úgy indul meg az élet az erdőben is. 
				
					Színes, magyar természetfilm, 88 perc, 1953  
				
					Rendező: Homoki Nagy István 
				
					Forgatókönyvíró: Homoki Nagy István 
				
					Zeneszerző: Farkas Ferenc 
				
					Operatőr: Homoki Nagy István 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			| 
				 
					Emlékeznek még, hogy kezdődik Homoki Nagy István 1953-as filmje, a Gyöngyvirágtól lombhullásig? Egyszerű grafikán látjuk Magyarországot, Budapestről kifut egy fehér csík, és (nyilván a 6-os út vonalán) leszalad a Gemenci-erdőig, kiírják a távolságot, 130 kilométer, a megyét (Tolna), s a két város nevét (Szekszárd, Baja), amit szinte összeköt az erdő. Ismerős, idegen, földön kívüli, mindenki tudja eztán, hol lészen kalandozásunk a következő majd' másfél órában (a film nyolcvan perc körüli). 
				
					A film drámai egységbe foglalja a Dunatáj változatos növényvilágának, a Szekszárd és Baja között elterülő Gemenci ártéri rezervátum kis és nagy vadjainak, hasznos és kártékony madarainak életét. Bár megszokott jelenségeket helyez nagyító alá, a szakértő szemével láttatva az eseményeket, bevezeti a nézőt a természet lüktető, újra meg újra meginduló életének megismerésébe. Nemcsak a madárfészkek titkai tárulnak fel, láthatóvá válik a létért való küzdelem keménysége is. Így a jelenetek, szépségükön túl, izgalmasak és szórakoztatóak. Alkotójuk méltán kapott Nagydíjat Velencében, 1953-ban. 
				
					Az egyik legismertebb magyar természetfilm a gemenci ártéri rezervátum változatos, izgalmas és szórakoztatva tanító állatvilágáról és a növényekről is.  
				
					Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatása visszafordíthatatlanul tönkreteszi a természetet. De van megoldás, és ha megváltoztatjuk szemléletünket, akkor sokat tehetünk a világért, ugyanis fel kell ismernünk, hogy mi emberek felelősek vagyunk azért a világért, amit létrehoztunk. 
				
					Új elérhetősége>> 
			 | 
		 
	
 
	  
 |