A békét mindig, mindenhol lehet építeni. A békét építjük, amikor a világtörténelmet tanuljuk; amikor vitába szállunk a más nézeteket vallókkal; amikor felháborodunk az igazságtalanságok láttán. Az iskolában a nagyok bántják a kicsiket. Az egyik tanuló elmegy az igazgatóhoz, hogy állítsa le a kicsik terrorizálását: ez a tanuló, amikor nem huny szemet a történtek felett, hanem cselekszik, a békét építi. Az igazgató megkeresi a bűnösöket, megbünteti őket, és elmagyarázza nekik a büntetés okát – a békét építi. Az újságban megjelenik egy cikk, hogy tiltsák meg a moziba járást azoknak, akik nem magyarok. Emberek ezrei reagálnak, újabb cikkekben mondják el, hogy értenek egyet a rendelkezéssel – segítenek építeni a békét. A világ vallási vezetői összegyűlnek, hogy megbeszéljék egymással, mi a közös a vallásaikban, mi az, ami hasonlít a többi vallás hitrendszerére, és hogy milyen értékes dolog az élet. Megmutatják, hogy úgy is lehet beszélgetni, ha nem értünk mindenben egyet – a békét építik. Az emberek úgy döntenek, hogy nem feledkeznek meg a múltról: közösen megemlékeznek egy korábbi háború befejezéséről. Ezen a napon a családokban, összejöveteleken az idősebbek elmesélik, hogyan kezdődött ez a háború, milyen volt az élet a háború alatt, mit tehettek volna, hogy elkerüljék… – a békét építik. Európában minden évben május 8-án megemlékeznek a második világháború végéről. A városokban szobrokat állítanak az áldozatok emlékére. Az emberek felidézik, hogy a háború létezik, és nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne ismétlődhessen meg. Az iskolában a tanárok történelemórát tartanak. Megpróbálják megértetni tanítványaikkal, miért törnek ki a háborúk, és együtt gondolkodnak: előfordulhat-e ez még egyszer? Mit kell tenni, hogy ne ismétlődhessen meg? A békét építik.