|
A boszorkánycica
2018.05.26. 16:59
  Illusztrálta: Bognár Éva Katalin
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2018
Oldalszám: 48
„Csiribú-csiribá! Mesénk utnak indul. Főhőse egy cica, kinek neve: Pindur.”
 Harcos Bálint új, verses meséjében Pindur, az elkergetett cica elindul, hogy gazdát találjon magának – Banyaguff, a vén boszorkány pedig épp cicasegédet keres.
A kicsi, de vagány Pindur mellett két másik macska, Masni és Csimbók is megpróbálnak a banya kegyeibe férkőzni, és beleadnak mindent, hogy kiállják a három próbát…
Egy boszorkányosan jó mese
|
Kevés a megfelelő hangot megütő gyerekkönyv. A gügyögős mesék és a gyerekeknek nehezen megragadható, nem is annyira nekik szóló cikornyás magas irodalom között kevés az árnyalat.
Harcos Bálint, a Szofi-sorozat és A Tigris és a Motyó szerzője a tőle megszokott választékosan kimunkált, ugyanakkor nagyon vicces és szórakoztató nyelvén kezd bele a legújabb verses meséjébe. A boszorkánycica büszkén duzzaszthatja az igényes, ugyanakkor abszolút gyerekközpontú, izgalmas és szellemes kortárs varázsmesék táborát.
Ha belekezdesz az olvasásba, mesehallgatásba, elégedetten dőlhetsz majd hátra, hogy jó mesébe tenyereltél, ami képes a középsős, nagy ovis és kisiskolás korosztályt, sőt, még téged is egyszerre lekötni.
Pindur, a kóbor kismacska útra kel (hetven hasonszőrű társával), hogy jelentkezzen a banya hirdetésére:
"Mentek hát a macskák,
rájuk szállt az alkony,
s már fáradtság csüngött
a sok macskafarkon.
Lent róka cikkant, fönt
villant egy nagy héja...
mikor végre feltűnt a
banya Kastélya!"
De nemcsak Pindur, hanem két másik cica is jó eséllyel indult a Banyaguff próbatételein. Masni, a nyafka macskalány és Csimbók, a vagány, és sokszor pökhendi kandúr is bátran nekiveselkednek a varázsos próbatételeknek.
A jó szándékú, kedves Pindur persze mindenben a jót látja: neki a banya kedves hölgy és a vetélytárs macskák cimborák. Ezen gúnyolódni viszont csak akkor lehetne, ha Pindur nem lenne a sok próba és tanulás után egy leleményes boszorkánycica, aki egy okos fordulattal képes mindent megoldani. De, hogy miről is van szó, azt derítsd ki te magad ebből a varázslatos meséből!
A boszorkánycicával a hétköznapi, egyszerű történetekből végre az igazi varázsmesék birodalmába csöppenhetsz, miközben nem kell lemondanod az otthonosság érzéséről, és a frappáns poénokról sem.
Olvass igazi mesét, és tapasztald meg te magad a különbséget!
Forrás: pagony.hu
 Könyvutca
Egy kedves, bájos, végtelenül szerethető történet, remek rímekben elbeszélve, Harcos Bálint úgy játszik a szavakkal, hogy minduntalan mosolyt csalt az arcomra.
A rímekbe szedett történet főhőse Pindur a cica, aki bizony a kóbor macskák számát gyarapítja, ezért nagyon megörül, amikor meglátja egy öreg hölgy hirdetését, aki cicasegédet keres. Annyira elámult Pindur a kedves plakáton, hogy nem is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az öreg hölgyet Banyaguffnak hívják és a Rémkastélyban lakik.
A fejébe vette, hogy ő bizony tesz egy próbát ennél a kedves öreg hölgynél, mert mindennél jobban szeretne egy meleg otthont, pihe-puha párnákkal a feje alatt, ahol nem kell aggódni amiatt, hogy nem lesz ebéd, mert bizony itt ő lesz a cicasegéd.
 Igen ám, de útközben több macskát is észrevesz, akik mindannyian a hirdetésben olvasható Rémkastélyba igyekeznek. A több nem fejezi ki azt a rengeteg kóbor macskát, akiket Pindur meglátott, miszerint bátran és serényen igyekeztek az úticéljuk felé.
 Ők már nem voltak annyira szerények és tudatlanok, mint Pindur, de az éhség nagy úr, ezért annak tudatában is szerettek volna próbát tenni, hogy tudták, hogy Banyaguff az bizony se nem aranyos, se nem kedves, inkább veszedelmes, s rusnya, ki tudja, jó lesz-e nála a macskák sorsa.
No de nem is tudom, miért beszélek én is néhol rímekben, talán az lehet az oka, hogy annyira magával ragadott Pindur, ez a csepp kis macska.
Szuperlatívuszok azok, melyeket róla írni tudok, imádtam minden egyes sorát, benne a szavaknak játékát.
 Azt gondolom, hogy ez egy megunhatatlan történet, minden egyes olvasással új poénokat, új szófordulatokat fedezhetünk fel benne, persze nem csak mi, felnőttek, hanem a gyerekek is élvezettel fogják hallgatni, ámulni Pindur bátorságán, a Rémkastély kalandjain, a többi macska huncutságain és balgaságain, és megnyugodva csukhatják be a könyvet, mert minden jó, ha a vége jó.
 De vigyázat!
Szinte biztos, hogy naponta többször is előveszik majd, és újra és újra szeretnék hallani Pindur és társai kalandjait. Csak ismételni tudom magam, nagyon szeretetre méltó, kedves, aranyos, magával ragadó, vicces, rímes könyv A boszorkánycica.
Bognár Éva Katinka rajzai pedig kiválóak, ilyen lenyűgöző, vörös hajú boszorkánnyal még nem találkoztam, gyanítom, a gyerekek nem félni fognak tőle, hanem megszeretik és Pindurt is imádnivalónak találják majd, mint ahogyan a többi macskát is.
A rajzok izgalmasak, elevenek, nagyon színesek, és viccesek. Ennek a könyvnek a kedvenceim között a helye.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
