A mese, mint a lélek tükre, ajtót nyit számunkra belső világunk felé. Ezen a titkos kis ajtón keresztül napvilágra kerülhetnek és mesebeli alakokban testet ölthetnek vágyaink, fantáziáink, ndulataink, egész ösztönvilágunk.   A mesék szereplői által képviselt tulajdonságokban felismerhetjük saját cselekvéseink indítékait, az élet problémáihoz és megoldásukhoz való viszonyunkat. A mesék egyik legfontosabb célja és funkciója, ahogy von Franz írja (1995), hogy "a gyökerét vesztett racionális tudatot - aminek eluralkodása egyoldalúsághoz és a személyiség elsivárosodásához vezethet - visszakapcsolja gyökereihez, a kollektív tudattalanhoz". Ezzel együtt visszakapcsolja az emberi közösséghez, s a közösségért végzett cselekedetekhez. Egyben visszakapcsolja a lelkünk mélyén eredő forráshoz is, amely új életenergiák hordozója.  A mese, akárcsak az álom, ahogy Jung írja: "megnyitja a lélek legbelsejébe, legintimebb részébe vezető titkos kis ajtót, amely kinyílik abba a kozmikus őséjbe, amely a lélek volt, amikor még messze nem létezett az én-tudat, és amely még sokkal tovább lélek marad, mint ahová az én-tudat valaha is elér…. Ebből a mindent összekötő mélyből származik az álom." (Id. Isler, 1996.110.o.) De nem csak az álom, hanem a monda, mítosz és a mese is. Mese és valóság kapcsolata   A mesék cselekményének középpontjában mindig valamilyen krízissel, konfliktussal találkozhatunk  - szereplőinek addigi életfolyama megreked, elakad, vagy kisiklik - hasonlóan ahhoz, ahogyan az a mindennapi életünkben is előfordul. A mesék szimbolikusan utalnak a valóságban megélt  problémáink és komplexusaink gyökerére, fellebbentik a fátylat az úgynevezett való világ színpadáról, amelynek függönye mögött tudattalan világunk királyai, királynői, sárkányai, boszorkányai, tündérei, mesebeli állatai a rendezőerők, mint archaikus pszichés struktúrák. A mesékről első megközelítésben az jut eszünkbe, hogy olyan történetekről szólnak, aminek nincs és nem is lehet köze a valósághoz. Ellenkezőleg! A mesék cselekményében végighúzódó konfliktusok a való élet problémáinak sűrítményei, amelyek szimbolikus  képekben és eseményekben öltenek testet.  A szimbólumalkotás veleszületett képességünk, s ha ennek nem adunk teret életünkben - akár csak mesehallgatás szintjén is - akkor ez megakadályozza a fejlődést (von Franz, 1995). A személyiség kibontakozásának elakadása pedig pszichés zavarokhoz, szorongásokhoz, indulatkezelési problémákhoz vezethet. A mesék választ adhatnak minden olyan kérdésre és problémára, amellyel életünk során szembekerülünk, a testvérféltékenységtől kezdve a szülőkről való leválásig, az életfeladat, a hivatás megtalálásától a párválasztásig.