Miért tévézik gyermekünk?
„A hazai televíziózás hajnalán kiváló írók, rajzolók dolgoztak a gyerekek színvonalas szórakoztatásán. Bálint Ágnes Mazsola és Tádéja, Futrinka utcája, Csukás István és Sajdik Ferenc Pom-Pom-ja – nem beszélve Süsüről, az egyfejű sárkányról…a sok-sok, mára már klasszikussá vált hangulatos, bölcs és vidám mese, melyet az akkori gyerekek esténként nézhettek a televízióban.
De nemcsak a Magyarországon készült gyermekműsorok voltak kiemelkedő színvonalúak. Nyilván az akkori szerkesztők ízlését dicséri, hogy külföldről is kitűnő mesék kerültek a képernyőre: a cseh Kis vakond vagy Rumcájsz, a lengyel erdők szeretetreméltó zsiványa, Lolka és Bolka… Kinek jutott akkor eszébe, hogy a televízió romboló hatással van a gyerekek személyiségére? Senkinek.” (Ranschburg Jenő)
Miért is tévézik gyermekünk?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, számba kell vennünk néhány szempontot.
- Már egészen kis korban megragadják az apróságok figyelmét a tévében látható színes, mozgalmas képek. Ők még nappal is szívesen „álmodnak”, ezért kedvelik ezt a fajta médiumot.
- Ők is szeretnének kimenekülni a problémákkal, követelményekkel teli mindennapokból. A fejből mondott, vagy felolvasás alapján hallott történetek ellenére is erősebb köteléket jelenthet a televízió a maga eszközeivel (zajok, színek, zene, stb.). Olyan szabadságot és kalandokat kínál a gyermekeknek - különösen a nagyvárosban élőknek, - amelyek átélésére a modern társadalomban már nincs lehetőségünk.
- Ebben az értelemben a tévé egyfajta pótszer is. A szórakozást és az izgalmat „másodkézből” kapjuk”. A tévé enyhíti a magányt, az unalmat, a gyerekek olyan szereplőkkel azonosíthatják magukat, akik erősek és hatalommal bírnak.
Televíziózás – mint szabadidős elfoglaltság
- A véget érni nem akaró filmsorozatok, szappanoperák „mézesmadzagja” a család apraját, nagyját odakötözi a készülékek elé.
- A televízió mindig rendelkezésre áll, alig kerül valamibe, programkínálata minden korosztály igényeit kielégíti. Tévézni gyerekjáték, minden egyéb alternatíva idő- és energiaráfordítással jár, és persze költségvonzata is van.
- Ha választhatna a gyermek, mit csináljon szabadidejében, inkább anyjával, apjával, barátaival játszana, mintsem a képernyő előtt ülne. Ha a szülők lakásviszonyai, munkája, vagy gyér ismeretségi köre esetén nem mindig lehet a gyermek közös játék iránti igényét kielégíteni - legyen az akár a lakásban, akár a szabadban.
De ha elegendő szabadidős alternatíva is kínálkozik a csemete számára, akkor is előfordul, hogy sokat akar tévézni. Ennek megvan a maga oka, ugyanis azokkal a témákkal találkozik, amelyek:
- Pillanatnyilag vele is megtörténnek a mindennapokban,
- Megoldást kínál az előtte álló életkori sajátosságokból adódó feladatokhoz,
Ezért tapasztalhatjuk, mennyire szeretik a gyerekek szinte végtelenszer megnézni ugyanazt a történetet, hiszen míg le nem győzik a benne kifejezésre juttatott szorongást, s nem felelnek meg az ábrázolt kihívásnak, nem teljesülnek a helyettük kimondott kívánságok, addig minden ismétlést ugyanolyan érdekesnek fognak találni, mint amikor először találkoztak a történettel.
Ez a helyzet azonban egyik napról a másikra megváltozhat, - amikor a valóságban is megoldódnak a felvetett problémát, s a gyermek választ kap kérdéseire.
<<Vissza
|