Ezt a fajta gondolkodást azért nevezzük konkrétnak, mert „még tényleges cselekvéshez, tárgyakhoz van kötve”.
-
A gyermek úgy végzi el a gondolkodási műveletet, mintha magukat a tárgyakat rendezné, csoportosítaná, de maga a művelet már a képzelet szintjén zajlik.
-
A konkrét műveletekben való gondolkodás főként két műveletet tesz lehetővé: a soralkotást és az osztályozást.
-
A konkrét műveletekre való képesség átalakítja a gyerek megismerési módját, érdeklődése a környezet, a világ reális jelenségei felé fordul.
A mágikus gondolkodást 8-9 éves kor körül már sokkal inkább a valós világban zajló rendkívüli események körüli intenzív érdeklődés váltja fel. 10 éves kor körül már nemcsak a szempontváltásra képes, hanem egy adott helyzetet sok szempontból is képes mérlegelni, megjeleníteni, értelmezni.
A szülők által sokszor szörnyűnek talált akciórajzfilmek többsége arról szól, hogy a főhős, vagy hősök különös képességekkel, vagy „kütyükkel” felszerelkezve legyőzik a gonoszt, majd általában visszaváltoznak rendes gyerekké.
A háttérben meghúzódó tematika tehát: a naggyá, erőssé válás vágya. A saját kicsiség, a kicsiségből származó kiszolgáltatottság-érzés ellentétének átélését biztosítja a rajzfilmhőssel való azonosulás. Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy ezek az erőszakos rajzfilmek jó hatással vannak az óvodás és kisiskolás korú gyerekekre. Sőt, azt gondoljuk, hogy ezek a rajzfilmek nem az óvodás korosztály számára készülnek, és jobb, ha az ovisok nem találkoznak velük. Csak azt szerettük volna érthetővé tenni a példán keresztül, hogy mi állhat a gyermekek választásának hátterében.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a gyerekek nagyon sok felnőtt tartalommal is találkoznak. Mint már említettük, ebben a korban csak töredéktartalmakat észlelnek, az összefüggéseket nem, vagy csak a nagyobb iskolások kezdik érzékelni. A médiaélményekről készült gyerekrajzok arról tanúskodnak, hogy egy gyermek számára nemcsak akkor lehet jelentős, és a belső világában megmaradó egy kép, vagy jelenet, ha az nagyon brutális, véres, vagy erőszakos, hanem akkor is, ha személyes jelentést kap azáltal, hogy a közvetített tartalom a megélt tapasztalathoz, vagy a fantáziáját aktuálisan foglalkoztató témakörhöz közel áll.
A gyerekek nem az egész filmet észlelik, hanem csak a számukra fontos jeleneteket, üzeneteket, amelyeket viszont jelentősnek élnek meg. Előfordulhat, hogy egy-egy ilyen kép, vagy jelenet egy egész életre szólóan beleivódik a gyermek belső világába.
A tudatos médianevelés azt jelenti, hogy a szülők megpróbálják kiválasztani azokat a tartalmakat a széles médiakínálatból, amelyek igazodnak gyermekük életkori adottságaihoz, érzelmi, értelmi fejlettségéhez, illetve hogy nem hagyják magára őt a hozzáférhetővé tett tartalmakkal. A médianevelés nem egy statikus feladat, nem oldható meg csupán megfelelő technikai szűrőprogram beállításával (persze ez már komoly lépés a gyermek védelme érdekében), hanem egy folyamatos párbeszéd a gyermekkel a világ megismerése, ezen belül a média által is közvetített világ befogadása, átélése, és értelmezése érdekében.
(Forrás: Ranschburg Jenő (2006). Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt. Saxum Kiadó)
|