Mesélés vagy tévézés?
- Hány éves kortól engedjük tévét nézni a gyermekünket?
- DVD vagy televízió?
- Hogyan rángathatjuk ki a szabadba gyermekünket a képernyő elől?
- Engedjük-e nézni a japán rajzfilmeket?
- Mit tegyünk, ha gyermekünk napokig retteg egy televízióban látott jelenettől?
A tévézéssel kapcsolatos néhány olyan kérdés, amely számos szülőben felmerülhet a tévéhez kapcsolódó napi konfliktusok idején, vagy amikor egy-egy pillanatra megdöbbenve áll a képernyő előtt a benne futó képsorok láttán. Ilyenkor mély sóhajtással gondolhat vissza arra az időre, amikor vasárnap délutáni filmként a Tarzan ment, csak egy mese volt naponta a televízióban, és a boltokban sem kellett vitatkozni a média-kedvencekkel teletűzdelt radír, és póló megvásárlásáról, merthogy ilyenek még nem voltak. Nincs mit tenni, a gyerekek környezete, egyben médiakörnyezete nagyon megváltozott az utóbbi húsz évben.
A tévézés mellet már az egészen kicsiknél is egyre inkább megjelenik az internethasználat, a videojátékok világa, és a virtuális terekben a gyerekek jó része már kisiskolás korától otthonosan mozog, chatel, skype-ol, keres, lehív, másol, szerkeszt. Sokszor követhetetlen sebességgel. A szülő elbizonytalanodhat, amikor azt tapasztalja, mekkora vonzereje van a médiumoknak, nem érti, mi történik a gyerekével, mit tehet az élhető kompromisszumok kialakítása érdekében.
A pedagógusok is számos kérdéssel szembesülnek: behozhatják-e a gyerekek a médiakedvenceiket az óvodába, mit lehet tenni, ha egy kisgyerek mesélései alapján rengeteg akciófilmet lát, és ez óvodai, iskolai viselkedésében is megjelenik, zavarja a csoport életét. Hogyan segíthetik az óvónők, tanítónők a médiaélmények feldolgozását?
Komoly aktualitása van ma annak a témának, hogy egyre több az agresszív gyermek. Sokan összefüggést látnak a gyerekek tévénézési szokásai, a műsorokban megjelenő erőszak és az agresszív magatartások növekedése között. Vélhetően van is kapcsolat, de nem önmagában a média a felelős a gyerekek viselkedésének eldurvulásáért, a jelenség mögött nyilván összetett társadalmi és lélektani folyamatok és okok állnak. Az viszont tény, hogy a médiahasználati szokások egészen kicsi kortól alakulnak, illetve alakíthatók.
A felnőtteknek komoly szerepük van abban, hogy a gyerekek mire, és hogyan használják a médiumokat (televízió, Internet, rádió, video, DVD stb.). Ahogy a gyerekek környezete kibővül a médiakörnyezettel, úgy bővül a szülői feladatok köre is, hiszen ebben a virtuális térben is az életkori sajátosságoknak megfelelően a szülőnek kell kialakítania a gyerekek szabad mozgásterét, a biztonságos fejlődés kereteit. A feladat nem könnyű, mert ehhez némileg ismerni kell magát a médiakörnyezetet, és jelen kell lenni a gyermek médiahasználata során.
A médihasználat és annak hatásvizsgálati rovat abban próbál segítséget nyújtani a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a gyerekek aktuális médiakörnyezetét jobban értsék, könnyebben tudjanak dönteni tévézéssel, internettel kapcsolatos, mindennapokban felmerülő kérdésekben. Ugyanis hiányzik ma a televíziós, mozi kínálathoz kapcsolódóan a szülőket orientáló, pusztán életkori besoroláson túli műsorajánló, műsorkritika.
<<Vissza
|