Már-már közhelyként hangzik, hogy a 21. századi iskolákban másképp kell oktatnunk: képességet kell fejlesztenünk, és nem a minél hatalmasabb tárgyi tudást kell belegyömöszölnünk a diákfejekbe. Az elmúlt évek erőltetett tudásátadása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, sikerült elérnünk, hogy Európa egyik legrosszabb oktatási rendszere a magyar legyen. Az UNESCO kimutatása szerint világelsőnek számít Norvégia, utána következnek Dánia, Hollandia, Dél-Korea, illetve Finnország. A 15 éves tanulók körében végzett nemzetközi OECD PISA-felmérés eredményei láttán kénytelenek voltunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy hazánk a vizsgálatban résztvevő 32 országhoz viszonyítva meglehetősen alulteljesített: az olvasás-szövegértés terén 23., a matematikai műveltség területén 21., a természettudományos felmérésben pedig a 15. helyen szerepelünk.    Vajon mi az, ami a lista elején szereplő országokban jobban működik?    Az olvasás-szövegértés terén a nemzetközi kutatások szerint első helyen álló finnek már rég kidolgozták, működtetik és folyamatosan újabb ötletekkel fejlesztik komplex olvasási projektjüket. Kezdjük ott, hogy a szülői példa náluk sokkal inkább adott, mint hazánkban, ott a felnőttek valóban olvasnak! Aki pedig járt már finnországi könyvtárban, még katasztrofálisabbnak látja a jelen hazai helyzetet. Ott kormányzati szinten is belátták, fejleszteni kell a könyvtárhálózatot. A gyerekek eleve nem az irodalomtanárukkal látogatnak el először a könyvtárba.   Aztán egy átlag finn család apraja-nagyja reggel újságot olvas. Nagy igény van a nem bulvár jellegű napi sajtó olvasására is, szinte mindenki előfizet legalább egy napilapra. Az újságok Olvasói vélemények rovatát mindenki kitüntetett figyelemmel kíséri, a tanulók már az általános iskolában megtanulják, hogyan fogjanak hozzá egy efféle szöveg megírásához. A finn nyelv- és irodalom órákon minden szövegfajta elemzésével foglalkoznak, beleértve a képelemzést is. A filmeket szándékosan nem szinkronizálják, legfeljebb csak aláírást alkalmaznak, így nem csak az olvasást fejlesztik, hanem az idegennyelv-tanulást is segítik.    Rendszeresen beszámolnak a finn napilapok az olvasás megszerettetése terén megvalósított újabb és újabb hasznos és eredményes módszerekről. Az egyik iskolában jó eredményeket értek el azzal, hogy minden reggel olvasással kezdik a napot, a gyerekek ilyenkor egy kicsit megpihennek, megtanulnak koncentrálni, megnyugodni. Egész nap könyvek veszik körül őket, az órai munka után az olvasás segít a lazításban. Egyfajta jutalom ez a gyorsabban dolgozó tanulók számára is.    Az egyik településen olvasásórán a kisiskolások az óvodákban felolvasnak az ovisoknak, máshol pedig az öregek otthonában lakóknak okoznak örömet (és észrevétlenül fejlesztik önmagukat is) az olvasó gyerekek. Felismerték a fiúk tanulmányi lemaradását a lányokéhoz képest, így például a fiúk a számukra érdekesebb témájú és rövidebb szövegeken keresztül barátkoznak az olvasással.   A Kaleva egyik cikke hírt ad egy, a WHO által végzett nemzetközi vizsgálat eredményéről, ami arra kereste a választ, hogy az európai országokban mennyi időt töltenek a tanulók az iskolaidő után tanulással, házifeladat-készítéssel. Hazánkban az egyik legmagasabb azon 10-13 éves tanulók száma, akik naponta órákat töltenek el otthoni tanulással, leckeírással. A magyar 13 éves lányok mintegy 50 százaléka, a fiúk 24,5 százaléka fordít naponta három vagy több órát erre a célra. Ez még a kutatásban résztvevő 35 ország átlagát is jóval meghaladja (fiúk: 15,3 százalék, lányok: 24,6 százalék).    Az eredmény elgondolkoztató. Azokban az országokban, ahol a legtöbb időt fordítanak a tanulók a délutáni, esti tanulásra, ott születtek a legrosszabb eredmények a PISA-felmérésekben, míg a finn diákok átlag 1 órát foglalkoznak a házi feladattal, azt is gyakran még az iskolában elvégzik. A finn diákok európai társaikhoz viszonyítva a tévé és a számítógép előtt is a legkevesebbet ücsörögnek.   A kutatási eredményekben rejlő látszólagos ellentmondást ők egyszer?en azzal magyarázzák, hogy az iskolában kell megtanítani a tananyagot, a fő elvárás a tanulóktól pedig nem a tények kívülről való megtanulása, hanem a dolgok megértése.    Ellenben mi történik nálunk?   A tananyagcsökkentés még csak üres frázis, ami remélhetőleg egyszer végre látványosan be is fog következni. A pedagógus szakmában általános vélemény, hogy a jelenlegi tananyagmennyiség mellett legfeljebb a magolási képességet lehet fejleszteni általános iskolától a felsőoktatásig. Ilyen feltételek között szinte lehetetlen megszerettetni az olvasást, viszont könny? már az általános iskolában egy életre elvenni a gyerekek kedvét a 40 éve jól bevált, valóban értékes, de a mai iskolások többsége számára reménytelenül "bevehetetlen" kötelező olvasmányok segítségével. Ezek hiányában lehet, hogy felnőttként nem fog szépirodalmat olvasni – így se fog –, de legalább nem lesz tabu a könyv a számára.      Ha az olvasás probléma, azzá válik az írás, a fogalmazás is. Nincs minta a fejekben, ha csak az iskolában lát leírt szavakat a gyermekünk. Nehéz megtanulni a helyesírást, ha nincsenek kész panelek a fejünkben, amelyeket az olvasással öntudatlanul is rögzítünk.    Az olvasás és szövegértés hiánya beláthatatlan következményekkel is jár: könnyen a közélet, elsősorban a média és a politika manipulálásának áldozatává, tehát engedelmes fogyasztóvá és választóvá teszi az embereket.  (a szerző pedagógus)