A versenyre érkező kérők - a derék Dáridó, a díjbirkózó Csöppöttöm fivérek, Zsurgaborló a mágus, és Hosszú Sánc, a kalapos indián - nyomban a szökött pár után erednek. Szuszmanók, kacagással táplálkozó koboldok, kerekes ágyemberek, pöttymadarak és egyéb furcsa figurák keresztezik a menekülő pár és üldözőik útját. S miután mindenki átküzdötte magát a különböző kalandokon, az öreg Kaporszakállú futóedzésén, a Játékvároson, a lápvirágok rétjén és a sínekben lakó emberkék világán, végül arra is fény derül, hogy legyőzi-e Amorf király furfangja a kevély Zsíros Bödönce erős akaratát… "- Ebből elég volt! - kiáltott Zsíros Bödönce, a termetes királyné, Tilinti királykisasszony mamája. - Férjhez kell adni Tilintit, de nem ám ahhoz a tökfilkó Milkóhoz, akibe állítólag szerelmes, hanem valami rendes emberhez! - veszi kezdetét Tarcsai Szabó Tibor legújabb meséje, és ezzel bonyodalmak özöne indul el. Kérők rohanják meg a palotát, Tilintiék pedig elhatározzák, hogy megszöknek a palotából, és Kerpeléti Áskompáskomig, a Fekete Fenyves bölcs varázslójáig meg sem állnak. A királykisasszony kezéért versengőknek ezután szokatlan feladattal kell megbirkózniuk: meg kell keresniük az elveszett párt." A kalandos meseregényben a kérők: Zsurgaborló, a ravasz mágus, a világerős Csöppöttöm fivérek, Hosszú Sánc, a titkokkal teli indián, Dáridó, a lusta, de jólelkű és vidám természetű cimbora furcsa-különös mesevilági lényekkel találkoznak: asztal-kentaurokkal, lápi lényekkel és egy apró, de igen fontos szerephez jutó beszélő báránykával. Hogy megkerülnek-e a szökevények, és ki nyeri el végül a királykisasszony kezét, kiderül a regény végére...   Tamás Zsuzsa     Amikor közhírré tétetik, hogy a királykisasszony eladósorba került, és a kezét bárki elnyerheti – de a királykisasszonynak már réges-rég megvan a szíve választottja: olyankor minden valamirevaló mesében megkezdődnek a bonyodalmak. Tarcsai Szabó Tibor könyvében Zsíros Bödönce, a termetes királyné jut arra az elhatározásra, hogy lányát, Tilintit immáron férjhez adja – semmiképp sem a „senkiházi” Milkóhoz, a király pásztorához. A felhívásra elszánt kérők hada jelentkezik: a kicsi de erős Csöppöttöm fivérek, Matykó és Patykó, Hosszú Sánc, a kalapos indián, és Zsurgaborló, az Elátkozott Világ félelmetes mágusa. És még egy kérő akad: Dáridó, a vidám cimbora. Dáridó különös mesehős: ő a falu hóhányója, aki minden éjjel akkora mulatozásba kezd, hogy majd' kidőlnek az ivó falai. Egy nap aztán, mikor nagyon beteg lett, fájt a feje és forgott vele a világ körbe-karikába, elhatározta, hogy valami értelmeset fog kezdeni magával. Amikor Amorf király kihirdetné a kérőkre váró feladatot, kiderül, hogy Tilinti és Milkó megszöktek. A bejelentés után Dáridó habozás nélkül útnak indul, a többiek együtt kelnek útra. Ettől kezdve három szálon futnak az események: háromszor három fejezetben olvashatunk a megszökött szerelmespár útjáról, a nyomukba szegődött kérők kalandjairól, és a Dáridó által bejárt útról is, ami önmagában kész fejlődésregény. A szálak végül összeérnek, a szerelmesek önként térnek haza, Dáridó rájön, hogy Mocsárkát szereti, a kérőkre váró feladatot pedig Amorf király csak lánya boldogságát szem előtt tartva eszeli ki. Mindebből azonban még nem derült ki, hogy ez a könyv: jó. Márpedig ez a könyv jó! A szüzsé, bár a történetmondás hármas fonata késleltetetten lineáris, még követhető. A szerző megenged magának némi játékot a nyelvvel (pl. a „Tudta a manó” fordulatra előbújik egy manó; az „Úgy fogtok itt edzeni nekem, mint a kisangyal!” felkiáltásra pedig egy angyal), de nem vész el nyakatekert ötletekben, s mint láttuk, névadásai is szellemesek. A műmesék új típusú hagyományainak megfelelően vannak ügyetlen hősök és különös fordulatok, de nincs kibeszélés a szövegből, sem nevelő, sem egyéb szándékkal, s különösképp nincs kilépés a mese világából a valóság felé. Talán csak a cím nem jó: a felkiáltó mondat figyelemfelkeltőnek éppen figyelemfelkeltő, de hangulatában kissé félrevezető. Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikája után modern szerelmes mesét írni nagy bátorság, s kétségtelen, hogy a Segítség, megszöktünk! kevesebb emberi-lelki mélységet és/tehát kevesebb rokonságot mutat a klasszikus tündérmesékkel – bár motívumaiban akár még Csongor és Tünde történetétől sem áll olyan távol (lásd a megkettőzött szerelmi történetet, vagy a három kacagó koboldot). De nem kérhető számon a mesén, ami nem is volt célkitűzése; és örömteli, hogy amit viszont vállalt, azt következetesen és biztos kézzel viszi végig. A kiadó nyolc éves kortól ajánlja – élvezetes olvasmány, ahogy mondani szokás, legalább nyolcvannyolc éves korig. VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>