VII/2 A brémai muzsikusok - Mese az együttműködésről
2012.06.17. 23:28
Írta: Jakob és Wilhelm Grimm
Átdolgozta: Susan Kueffner
Fordította: Polgár Anita
Illusztrálta: Dominic Catalano
Miként kezdtek új életet a gazdáik által már hasznavehetetlennek tartott háziállatok egymással összefogva?
Az ereje fogytán levő, kiszolgált öreg szamár indítja a cselekményt, akit gazdája hasznavehetetlensége miatt halálra ítél. Útra kel, így akar megmenekülni a lisztes molnár általi agyoncsapástól. Muzsikusnak képzeli magát, így próbálván szerencsét, Brémába tartva.
Csakhogy az út nagyon hosszú. Itt találkozik alkalmi barátaival - Fogdmeg kutyával, Bajszos macskával és Tarajos kakassal -, akik szintén számkivetettek.
Vajon kik ők?
Magányosan csak kegyvesztett háziállatok, akiktől a gazdáik ilyen-olyan okokkal - de sajnos - meg akarnak szabadulni.
"Bárhol találunk a halálnál jobbat" - szól a jelszavuk. A jó sorsnak köszönhetően, együtt, nemcsak egy betyárbandával szállnak szembe, hanem híres-nevezetes brémai muzsikusokká válnak.
Tanulsága:
|
A mese olyan állatok összefogásáról szól, akik kilátástalan élethelyzetükben legyőzik az embert. Az emberi felelősségvállalás hiánya, a kiöregedett állatoktól való megszabadulás a humánum ellenében hat. A munkára már képtelen, kitaszított állatok drámája a kilátástalan élethelyzetekre utal. Egy társadalomnak sem csak addig van szüksége az emberre, amíg hasznot hajt. A békés öregkort mindenki megérdemli.
Csak együtt lehetünk erősek. Nem kell minden problémát egyedül megoldani. Különösen a nehéz helyzetekben érdemes összefogni, mert a különböző személyiségekből valami új keletkezhet.
|
|