Pöttyös Panni és játszótársa, a komiszkodó Péterke először megy óvodában. Panni nem érti, vajon miért éppen Péterkét nevezi ki az óvó néni tisztaságfelelősnek. Hiszen Péterke folyton maszatos, sokat verekszik, lekváros kenyeret dug a zsebébe és egyszer még az egyik szemöldökét is levágta. Talán az óvodában még egy ilyen vadóc kisfiú is megváltozhat? Szepes Mária Pöttyös Pannija és pajtása, a komiszkodó Péterke, régi ismerősei a gyerekeknek, felnőtteknek.   A fenti kötet a két gyerek első óvodás élményeiről szól, egy kedves, vidám óvónéniről, egy állatkerti látogatásról, egy bizonyos Másholországról és még sok mindenről, ami minden óvodás gyerekkel megtörténhet.   F. Győrffy Anna színes, meleg tónusú illusztrációi még közelebb hozzák ezt a derűs, gyerekeseményekben gazdag világát a kicsinyekhez.       Játékok kertje - részlet Panni már korán reggel felébredt. Nagymama mélyen aludt az ágyában. Panni sajnálta felkelteni, de azért tágra nyílt szemmel nézte őt a félhomályban, mert remélte, hogy attól felébred. “Borzasztó! – gondolta. – A redőnyön átsüt a nap. Talán már késő van, és nagymama elaludt, mert az ébresztőóra nem csengett. Pedig ma van az a nagy nap! Most mit csináljak?” Óvatosan kiszállt az ágyból, és lábujjhegyen az asztalon ketyegő órához szaladt. De hiába bámult kíváncsian az öreg óralapra, az hidegen, szigorúan nézett rá, és nem mondott semmit, mert Panni még nem tudta leolvasni az időt. Az óra két mutatója teljesen kettéosztotta a kerek számlapot. A nagymutató heggyel felfelé, a kismutató pedig lefelé állt. Panni már éppen elkeseredett, amikor nagymama álmos hangon megszólalt: – Miért nem alszol, Panni? Menj vissza szépen az ágyadba! Még csak hat óra van! Panni tehát megtudta, hogy az óra így éppen hatot mutat. – Elkésünk! – szaladt oda a nagymama ágyához. – Keljünk fel! – Majd egy fél óra múlva! Álmos leszel. – Én már egy picikét sem vagyok álmos! – mondta Panni, de azért visszamászott az ágyába. Maga se tudta, hogy történt, de a következő pillanatban a nagymama vidám hangja ébresztette fel: – Igyekezzél, kislányom! Különben igazán elkésel az óvodából, méghozzá az első napon! Panni ijedten ugrott ki az ágyból. – Hány óra van? – kérdezte, és ránézett az órára, amelynek a mutatói most másképp helyezkedtek el az óra számlapján. – Nahát! – csodálkozott Panni. – Csak a kismutató ment tovább. A nagymutató ugyanott maradt. – Tévedsz – mosolygott a nagymama. – A nagymutató már körüljárta az egész számlapot, a kismutató pedig csak egyik számtól a másikig vándorolt. Éppen egy órát aludtál, és most hét óra van. – Akkor a nagymutató szorgalmas, a kismutató meg lusta! – mondta Panni csodálkozva. – Bizony – bólintott a nagymama. – Most te voltál a kismutató, én meg a nagymutató, mert mialatt te újra elaludtál, azalatt én megmosakodtam, felöltöztem, és elkészítettem a reggelit! Amikor Panni a fürdőszobába ment, kíváncsian rálesett az ébresztőórára, és elképzelte, amint a nagymama-nagymutató szorgalmasan körbefut, míg a Panni-kismutató mélyen alszik. Szerencse, hogy az óvoda egészen közel volt Panniék lakásához, különben Péterke miatt elkéstek volna. Péterkét mindig úgy kellett kiborítani az ágyból, és különben is, ő semmi olyat nem szeretett, amit meg kellett tennie. Panni már az óvoda kertjének kapujában meglátta az óvó nénit, és nagyon megörült neki. Az messziről rámosolygott, és örömmel köszöntötte. Az óvó néni mögött csupa kislány meg kisfiú ugrabugrált, szép, árnyas fák alatt. Panni azt se tudta, hová nézzen előbb, annyi volt a látnivaló. Még akkor is csak ámult-bámult, amikor levették a sapkáját, és észre se vette, hogy a nagymama elbúcsúzott. Pedig Péterke hangosan sírt, mert azt akarta, hogy anyukája maradjon ott, ő is járjon óvodába. Panni nem sírt, sőt nagyon boldog volt, mert az óvoda kertje igen tetszett neki. A kerítés mellett körös-körül színes, gyönyörű játékok csillogtak: piros homokjáték, vödör, locsoló, talicska, kis teherautó. A babateknő mellett egy szőke lányka mosott szorgalmasan. A másik kislány homoktortát formált a gyúródeszkán. A fiúk búgócsigát pörgettek, karikáztak, labdáztak. Két kislány az ugrókötelet tartotta, és a többiek átugráltak rajta. Ez igazán a játékok kertje volt!   A labda szereti ha ütik - részlet Az óvó néni szavára összeverődtek a gyerekek, kettesével, hármasával, ahogy előszörre sikerült. Panni Jutka mellett lépkedett. Mögötte Péterke ment egy kislánnyal, aki mindenáron meg akarta fogni a kezét, de Péterke nem engedte. Mérgesen tiltakozott, s végül kilökte a kislányt a sorból. - Mit csinálsz, Péterke? - fordult hozzá az óvó néni. - Lökdös! - sírta a kislány. A sor felbomlott. - Ragad a keze! - mondta Péterke dacosan. - Nem igaz! Csak lekváros! - mutatta a kezét a kislány. - Majd mindjárt kezet mosol. Addig menjetek csak szépen egymás mellett! - mosolygott az óvó néni. A gyerekek megszeppenve nézték a sok kicsi mosdót, a kicsi szappantartót és az alacsonyan elhelyezett tükröt. Minden igazi volt, mint a felnőtteknél, csak éppen minden kicsi volt és nagyon-nagyon kedves. Péterke újra a pajtása mellé állt. - Én vagyok a tisztaságfelelős! - jelentette ki büszkén, de már senki se figyelt rá. - Péterke! - mosolygott az óvó néni az izgalomtól kócos kisfiúra. - Először te mosod meg a kezedet, azután segítesz szétosztani a törülközőket, és vigyázol, hogy mindenkinek szép tiszta legyen a keze! Te adogatod a szappant, és vigyázol, hogy visszakerüljön a szappantartóba! Érted? - Igen! - mondta Péterke mohón, és már szappanozta a kezét. Az óvó néni keresgélt a törülközők között. Mindegyik törülközőbe egy színes kép volt belehímezve. - Te milyen jelet választasz magadnak, Péterke? - kérdezte. - Amelyiket kiválasztod, az lesz a te jeled. Arról fogod megtudni, hová teszed a kabátodat, hová kell ülnöd az asztalnál, és melyik ágyacskában kell lefeküdnöd délután. Péterke meredten állt, nem tudott választani. A jele között volt törpe, labda, vödör, szív, katicabogár, mackó, baba, paprikajancsi, mókus, autó, taliga, pörgőcsiga és még sok más mindenféle. - Puska nincs? - kérdezte Péterke végül. - Nincs. - Hát kard vagy tank vagy kalapács? - Hűha! Ilyen verekedős kisfiú vagy te? Tudod mit? Adok neked valamit, ami szereti, ha ütik! - Mi az? - kérdezte Péterke kíváncsian. Az óvó néni egy szép törülközőt mutatott neki, amelynek a sarkába szép színes labda volt hímezve. - Ezt majd megkapod a valóságban is! Péterke komoly arccal, büszkén osztogatta a szappant és a törölközőket. Panni sem tudott választani a jelek között. Az óvó néni segített neki. - Mivel téged otthon Pöttyös Panninak hívnak, legjobb lesz, ha ezt a kék pöttyös bögrét választod a piros lapáttal! Az ebédlőben újabb meglepetés várta őket. Idősebb óvodások, a "naposok" tiszta fehér kötényben alacsony, hosszú asztalokra tányérokat, bögréket, kanalakat, szalvétákat tettek szép sorba, és minden teríték mellé egy játékot raktak. Ezek ugyanolyan játékok voltak, amilyeneket a törülközőre hímezve már kiválasztottak. Panni boldogan ült le a pöttyös vödör mellé, amelyből kiállt a pöttyös lapát nyele. - Ez az én helyem - mondta elégedetten. Péterke vígan ugráltatta a földön a színes gumilabdát. - Ez a buta szereti, ha ütik! - kiáltotta csúfolódva, és teljes erejéből a falhoz vágta a labdát. A labda nagyot csattant a falon, majd visszapattant róla, egyenesen Péterke orrának. Péterke egy pillanatig némán, csodálkozva állt. Szeme könnybe lábadt, majd kezét kivörösödött orrára szorította, és tele torokból bömbölni kezdett. - Látod - mondta az óvó néni. - Ez a labda nem is olyan nagyon buta, mert néha bizony visszaüt. A finom kakaó és a friss, ropogós kifli azonban hamarosan megvígasztalta Péterkét.   Tartalma: Az óvó néni és a sármackó 3 Játékok kertje 12 A labda szereti, ha ütik 18 Az engedetlen ajtó 21 Az elefánt haragszik, ha kicsúfolják 28 Kukucs Ivánka és Piripócsi Tilla 35 Másholország 40 Elolvad a Télapó 50