Boros Krisztina az iskolai jelmezbálon cigánylánynak öltözik; cifra szoknyában, szőke hajába tűzött, fekete hajfonatokkal, felékszerezve, senki nem ismeri fel.  Van még egy titokzatos vendég a bálon, aki álarc mögé rejti a tekintetét. A forgatag kellős közepén a Cigánylány és az Álarcos hosszú beszélgetése feltépi a múlt fájdalmas sebeit, az őszinte vallomások egy rideg, zárkózott, titkokkal teli család életébe engednek bepillantást. Mire mindketten leveszik az álarcot, a régi sebek begyógyulnak. Szabó Magda regénye 1961-ben jelent meg először, és több mint fél évszázada töretlen a népszerűsége. Egy lányregény esetében kivételesnek számít ez a siker, hiszen hamar elavul – ahogyan az a kor is eltűnik, amelyben a főhős felnő. Az Álarcosbál akkor játszódik, amikor a nők büszkék arra, hogy saját keresetükből maguk fizetik a krémest a randevún, amikor a gyerekek háborúellenes beszédet mondanak a békerajgyűlésen, és amikor a farsangi jelmezbálon a lányok egymással táncolnak. És mégis, mintha minden ma történne: Egy kislány titkokkal és fájdalommal teli, tetszhalott élete egyszerre csak megtelik örömmel és kacagással, és ehhez nem is lehet más díszletet találni, mint egy álarcosbált!