Elindult a kelekótya kiskakas, hogy megtanuljon beszélni. Odaért a kutyaólhoz, s megállt előtte peckesen.
A hatalmas kuvasz nyújtózott egyet, ásított egyet, majd mosolyogva megbámulta a kiskakast.
Nini! – gondolta. – Egy kiskakas! Biztosan most bújt ki a tojásból, mert eddig én még nem láttam. Pedig én mindent látok és mindent tudok, ami az udvarban történik. És végre van egy kakasunk. Igaz, hogy kicsi, de majd megnő!
Majd barátságosan vakkantott meg ugatott.
– Vak, vak! Vau, vau!
A kelekótya kiskakas figyelmesen hallgatta. Azután fölvetette a fejét, és ő is vakkantott meg ugatott.
– Vak, vak! Vau, vau!
A kuvasz mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Nem jó! – dörmögte. – Te nem vagy kutya. Nem jól csinálod!
A kelekótya kiskakas elszontyolodott.
– Hát akkor mutasd meg, hogy hogyan kell csinálnom!
– Nem tudom megmutatni! – brummogott a kuvasz. – Sajnálom.
A kelekótya kiskakas továbbment, hogy megtanuljon beszélni. Odaért a bocihoz. A boci egy fa alatt legelészett. A kiskakas elébe került, s peckesen megállt.
– Hú, bú, egy kiskakas! – bőgte vidáman a boci. – Biztosan ma született, mert még nem láttam eddig.
Barátságosan bőgött, abbahagyva a legelészést.
– Buú! Buú!
A kelekótya kiskakas figyelmesen nézte, hallgatta, majd felbőgött.
– Buú! Buú!
A boci mosolyogva csóválta a fejét.
– Nem jó, te kelekótya! Nem vagy boci, nem áll jól neked a bőgés!
– Hát akkor mutasd meg, hogy hogyan kell csinálnom! – kérte a bocit a kiskakas!
A boci sajnálkozva mondta.
– Nem tudom megmutatni! Sajnálom. Buú! Buú! Mi bocik csak bőgni tudunk. – És szélesen elmosolyodott.
A kelekótya kiskakas nem sértődött meg, továbbindult, hogy megtanuljon beszélni.
Odaért a disznóólhoz. Az ól előtt a malacok játszottak, visítoztak meg röfögtek.
– Ui! Ui! Röf, röf, röf!
A kelekótya kiskakas hallgatózott, majd visított és röfögött ő is.
– Ui! Ui! Röf, röf, röf!
A malacok mérgesen nézték a röfögő kiskakast. A mamájukhoz szaladtak és panaszkodtak.
– Csúfol! Utánoz és csúfol! – mutogattak a kelekótya kiskakasra.
A kövér coca-mama kigurult az ólból.
– Miért csúfolódsz?! – kérdezte szigorúan.
A kelekótya kiskakas megszeppenve mondta.
– Nem csúfolódom. Beszélni tanulok!
A coca-mama elmosolyodott.
– Ejnye, ejnye! Rossz helyen tanulsz! Te nem vagy malac!
– Mutasd meg, hogy hogyan kell csinálnom! – kérte a kelekótya kiskakas.
– Sajnálom – mondta a coca-mama. – Mi disznók csak röfögni tudunk!
A kelekótya kiskakas továbbment, hogy megtanuljon beszélni. Odaért a libához. A liba szép fehér tollát tisztogatta s halkan gágogott.
– Gágágá! Gágágá!
A kelekótya kiskakas fülelt, figyelt, majd halkan gágogott ő is.
– Gágágá! Gágágá!
A liba abbahagyta a tollászkodást, és csodálkozva megnézte a gágogó kiskakast.
– Ej, ej! Hát téged meg mi lelt? Félrenyeltél?
– Beszélni tanulok! – motyogta a kelekótya kiskakas. – Mutasd meg, hogyan kell!
– Sajnálom! – ingatta a fejét a liba. – Nem tudom megmutatni. Mi libák csak gágogni tudunk!
A kelekótya kiskakas továbbment, hogy megtanuljon beszélni.
Odaért a nyulakhoz.
A nyulak kergetőztek, bukfenceztek és vidáman makogtak.
– Mak, mak, mak! Mak, mak, mak! Sárgarépa, bekaplak!
A kelekótya kiskakas kitátotta a csőrét és makogott.
– Mak, mak, mak! Mak, mak, mak! Sárgarépa, bekaplak!
A nyulak körbeállták a kelekótya kiskakast, és hasukat fogva nevettek.
– Hihihi! Hahaha! Egy makogó kiskakas!
A kelekótya kiskakas mérgesen kiáltott.
– Ne nevessetek! Inkább mondjátok meg, hogy hogyan csináljam!
Az egyik nyúl abbahagyta a rihegést meg a röhögést, s a vállát vonogatva mondta.
– Nem tudjuk megmutatni! Mi csak makogni tudunk!
A kelekótya kiskakas legyintett a röhögő nyulakra, dacosan továbbment. Azért is megtanulok beszélni, ahogy a kakasok szoktak! – gondolta. – Valaki majd csak megmutatja, hogy hogyan kell!
Odaért a szép fehér szakállú kecskéhez. A kecske mélázva nézegette a kiskakast: Hm, egy kiskakas! Tarka tollas, tarajas! – Majd szelíden felmekegett.
– Mek, mek, mek!
A kelekótya kiskakas kinyitotta a csőrét és mekegett ő is.
– Mek, mek, mek!
A kecske megrázta a szakállát és mosolyogva mondta:
– Nem jó! Csak a kecskék mekegnek! És te nem vagy kecske! Te kiskakas vagy!
A kelekótya kiskakas bánatosan lógatta a taraját.
– Akkor mutasd meg, hogy hogyan csináljam!
A kecske meleg hangon válaszolt:
– Nem tudom megmutatni! Én csak mekegni tudok! Sajnálom!
|