|
Mesemondó verses ÁBÉCÉ: A-Á - MESEKUCKÓ
2012.11.14. 18:27
|
 Almafa, almafa,
piros alma rajta,
Andris szedi,
Ágnes a kosárba rakja.
Ihol már meg is telt,
meg ám jó dombosan,
Hoppá, kis Évike,
ülj rá hamarosan.
Almafa, almafa,
szép kerek almafa,
Oly szép, mint Évike,
egy alma sincs rajta.
Gyönyörködve tekint
még a nap is rája:
Évike a kertnek
legszebbik almája!
|
|
Az aranyos kis nyuszikáról mondok mesét, gyerekek. Arról, arról, az aranyos nyuszikáról.
Arany volt a szőre, arany csengő csilingelt a nyakán. Ez az aranycsengős nyuszika egyszer kiment az erdőbe s ott addig futi-futkározott, hogy elfáradott s el is álmosodott. Bizony, ha elálmosodott, nem is sokat gondolkodott: lefeküdt egy kis bokor tövébe.
Áh, áh! – ásított a nyuszika, - hátha, amíg alszom, ellopják az én szépen szóló aranycsengőmet?
Áh, áh, óh, óh!
Aranycsengőm ha nem volna, meghalnék nagy bánatomba!
Mit gondolt, mit nem, szépen szóló aranycsengőt egy kis ágra akasztotta, aztán szépen elterült, csendesen elszenderült.
Aludott, álmodott, angyalokkal játszodott, s szépen csengő aranycsengő szép csendesen hallgatott.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
