- Ha minden sikerül, ezentúl nem szenvedek hiányt. Akár minden áldott nap bárány-húst ehetek - gondolta. Másnap, amikor a pásztor éppen nem figyelt, sikerült elkapnia egy bárányt. Gyorsan lenyúzta a bundáját, magára terítette, majd a nyáj közé keveredett. Olyan jól játszotta a szerepét, hogy sem a bárányok, sem a pásztor nem gyanakodott rá. - Amikor az ember elmegy ebédelni, könnyedén elkapom az egyik bégetőt, s akkor aztán lesz lakoma! - gondolta a farkas elégedetten. Mindeközben a bárányok izgatottan mozgolódni kezdtek. A pásztor ugyanis hozzáfogott összeterelni a nyájat - ő is megéhezett, s ebédrevalót keresett. A farkas nem tudhatta, hogy a pásztor kedvenc eledele szintén a bárányhús. S a pásztor csodák csodájára éppen a báránybőrbe bújt farkast szemelte ki ebédjének. Tanulság: "Aki más bőrébe bújik, félő, hogy a másik végzete utoléri."     Aiszóposz: (Kr. e. 6. század; latinosított neve: Aesopus; kiejtése: ezópusz): görög állatmeseíró.