Lili
2014.07.04. 01:30
4 éves kortól
Írta: Lacor, Agnes
Fordította: Szabó T. Anna
Kiadó: Csimota, 2011
Oldalszám: 24
A Csimota tolerancia sorozatának legújabb részében egy kisfiú mutatja be kishúgát, aki Down-szindrómás. Lili más mint a többiek: "holdvilág az arca, mandula a szeme.", sok idegen kényelmetlenül érzi magát a jelenlétében, pedig ha tudnák hogy milyen gyönyörű virágokat szed, milyen szépen fest... és hogy ő ölel a legjobban a világon!
A városban járva, a tömegközlekedésen utazva, esetleg az ismerősök között töltött idő alatt akadhat olyan alkalom, hogy gyermekünk kíváncsian megkérdezi tőlünk, hogy miért olyan más az a kislány vagy kisfiú. A mesekönyv első pillantásra egyszerű nyelven megírt, ám valójában rengeteg sűrítéssel dolgozik. Olyan érzésekbe enged bepillantást, amit csak az érintett családok élhetnek át: Lili különleges szeretetreméltóságát, az idegenek megrökönyödésével való szembesülést és az Anya örömét, illetve az elutasítás miatti bánatát. Igaz és szívhez szóló történet az elfogadásról. Nagyobb ovisoknak, kisiskolásoknak ajánljuk.
„Ajánlom ezt a könyvet minden szülőnek, aki úgy gondolja, hogy a világ nem tökéletes. Hiszen bármennyire törekszünk, hogy minden az álmaink, elképzeléseink szerint történjen, sokszor másképp alakul életünk. Minden 600 élve születésből egy gyermek Down-szindrómával jön világra. Fogadjuk el őket, hiszen egy sosem remélt, új „színt” hoznak életünkbe, amelyet ha elfogadunk, sokkal boldogabb életet élhetünk. Az érintett családok boldogsága nagyban múlik a környezetük reakciójától. Talán ez a kis könyvecske, amelyet felolvasunk gyermekeinknek, megtanít minket a „mongol” emberek szeretetére.” Kisari Károly
|
„Lili a kishúgom. Jó játszani vele. / Holdvilág az arca, mandula a szeme” – így indul a francia szerzőpáros kisgyerekeknek szóló képeskönyve, amelynek főszereplője egy Down- szindrómával élő kislány. A Csimota Kiadó Tolerancia sorozatának Lili című darabja jó alkalom, hogy olyan témákról beszélgessünk, amelyek a legtöbb család hétköznapjaiban nincsenek jelen.
Az utcán, a metrón általában nem áll módunkban kielégítő magyarázatot adni, amikor gyermekünk őszinte érdeklődéssel, jó hangosan megkérdezi: „Mi baja van a bácsinak?” „Miért olyan furcsa az a lány?” Van egy életkor, amikor a gyerekek számára még minden ember egyformán különleges. Amikor még mindenki „más”. Ilyenkor szivacsként isszák magukba a felnőttek által szőnyeg alá söpört vagy tabuként kezelt témákat.
Ennek a képeskönyvnek az a legnagyobb erénye, hogy nincs benne semmi nyúlós, nehezen emészthető didaxis. Úgy tanít – mint minden mese –, hogy a kicsik számára átélhető művészi élményt kínál. Belülről, egy érintett család irányából láttatja a Down-szindrómát: mesélője egy egészséges gyermek, aki beteg húgát mutatja be. Kedves, a gyermekrajzokat idéző képek és végtelenül egyszerű, szívhez szóló mondatok sorakoznak Szabó T. Anna ihletett versfordításában. Néhány oldalon rengeteg érzelem sűrűsödik; a környezet zavara, félelme, a család öröme, elkeseredettsége és a downosok legendás szeretetre méltósága: „Ő ölel a legjobban.”
Magyarországon tízezren élnek Down-szindrómával; minden hatszázadik gyermek születik így. Számukra ma a korai fejlesztés és az integrált nevelés a legfontosabb. De a többségi társadalom számára is lényeges, hogy gyermekeink ne csak az utcán és könyvben lássanak sérült embereket. A Down Egyesület Mindenkinek becsengettek! programsorozata keretében évek óta visznek fogyatékkal élő gyermekeket egészségesek közé, hogy együtt alkossanak és szerezzenek maradandó, közös élményeket. A program részeként a Lili most közel ezer családhoz jut el ingyenesen.
|
|