Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott: Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni. - Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta. Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott. A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni. Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek. - Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy! A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést. Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé. Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta: Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett. Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá: - Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog. A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt. Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb. Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány. A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak. Ez volt benne: KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK. TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK! A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott. Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok! Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet. Akkor megjöttek a sünik. Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét. - Rajta! - kiáltotta Misuli. És a Csúnya Kislány nekilátott Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában. Nini - kiáltott fel Misuli -, hiszen te nem is vagy csúnya! Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány. Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt: - Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni. Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt. Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke. És akkor belépett egy tündér. Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle: - Ki vagy te? - Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt! Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek. - Rajta, rajta! - kiabálta Misuli. Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a vége.   uveghegyentul A Csúnya kislány nem csupán egy mese egy ápolatlan kislányról. A csúnya kislány komoly társadalmi problémára való felhívás. Bárkivel szemben, aki nem olyan kinézetű, mint az elvárható a társadalom általános magatartása lenéző. Egy ember megítélése nagyban függ annak megjelenésével. Megjelenés alatt persze nem csak az öltözködését, higiéniai állapotát értem , hanem az egyéb veleszületett adottságát is (haja színe, bőre, súlya stb.). A mese főszereplőjének csúnyaságát a tisztálkodás hiányos alkalmazása szüli. Egy napon, amikor a gyerekek jelmezbált szerveznek, a kislány tündér akar lenni, persze a többiek kigúnyolják. A történet itt népmesei fordulatot vesz és a szegény lány világgá megy, ahol a három segítőnek köszönhetően végül széppé válik. Csodálatos történet arról, hogy mindannyiunkban van valami szép, valami értékelhető a felszín alatt. Kiválóan alkalmas arra is, hogy rakoncátlan gyermekeket rá tudjunk vezetni a tisztálkodás rutinjára. Mesterművé pedig akkor válik, ha a gyerekek levonják, azt a következtetést, hogy a csúfolódás rossz. Hogy a sértegetés, gúnyolódás, a mások nevetségessé tétele nem játék, nem gyerekcsíny,hanem következményekkel járó magatartás. Akár évekig vagy egy egész életen át hurcolhatjuk magunkban a gyermekkorban elszenvedett sérelmeket. Én is voltam "parókásnak" csúfolva, csupán azért, mert az átlagtól több hajam volt. Ebből kifolyólag tudom milyen kisebbségi komplexussal élni, tudom, hogy milyen nehéz és hosszú az az út amíg el tudjuk magunkat olyannak fogadni, amilyenek vagyunk. Erre is kell, hogy tanítson,no meg arra, hogy a szépség belülről fakad!

- Tolerancia

- Kortárs mesék pedagógiája