Andersen mesék: A rút kiskacsa
A rút kiskacsában, amikor végre-valahára kibújik az utolsó tojásból is az új jövevény, akkor is csak csalódást okoz az anyjának.
Olyan csúf, hogy az egész baromfiudvar szörnyülködik rajta.
Keserves lesz az élete, mindenki csak bántja, gúnyolja.
Mikor már az anyja is azt mondja, bárcsak ne látná többé, nem bírja tovább, otthagyja otthonát.
|
Tovább tart szegény kiskacsa kálváriája, sehol nem fogadják be, senkitől sem kap szeretetet.
Egy napon azonban, amikor megpillantja magát a víztükörben, rájön, hogy ugyanolyan gyönyörű hattyú ő is, mint azok a pompás madarak, amelyeket már olyan sokszor gyönyörködve megbámult.
Üzenete
A társai által kicsúfolt, háttérbe szorított kamasz is igen sokszor úgy érzi, hogy „rút kiskacsa” maga is. A meséből erőt meríthet, visszanyerheti önbizalmát.
A szegény ember fiából király lehet, a rút kiskacsából szépséges hattyú, ha van elég ereje és hite hozzá.
(Boldizsár Ildikó)
|
|