A kutatás során O’Neill professzor és munkatársa 25 anyát kísért figyelemmel, amint gyermeküknek először szavak nélküli képeskönyvből, majd egy szöveget is tartalmazó mesekönyvből olvasnak fel. A vizsgálatok kimutatták, hogy előbbi esetben az anyák jóval összetettebb nyelven meséltek gyermeküknek, ráadásul mesélés közben gyakran váltottak át beszélgetésbe, ilyenkor a saját élményeiket is beleszőtték a történetekbe. Egy csupán képeket tartalmazó könyv lapozgatása közben például az anyák sokkal gyakrabban tettek fel olyan kérdéseket, hogy „vajon hova szalad ez a mókus?” vagy „emlékszel, tegnap a mi kertünkben is volt egy süni?”, míg az olyan könyvek olvasásakor, ahol szöveg is volt, többnyire csak felolvasták azokat. A professzor szerint a kutatás eredményei azért jelentősek, mert az egyszerű képeskönyveket sokszor nem tartják eléggé fejlesztőnek a szülők vagy a szakemberek, pedig egyértelműen látszik, hogy az ilyen típusú mesekönyvek is képesek megismertetni a kicsiket a kifinomult nyelvhasználattal, ami sokat segíthet nekik később az olvasáshoz szükség készségek elsajátításában. Forrás: http://www.mipszi.hu