Sok szülő úgy véli, hogy ezeket, a csúnya részeket inkább kihagyja a mesékből, mert ártalmas lehet gyermeke lelki fejlődésére, s inkább az élet naposabb oldalával ismerteti meg. Azt szeretné elhitetni gyermekével, hogy minden ember jó, s az élet maga a boldogság. A gyermek azonban ismeri azt az érzést is, hogy milyen az, amikor dühös, amikor elutasítva érzi magát, amikor úgy érzi, testvérével többet törődnek. S azt tudja, hogy amikor dühből kiborítja a levest, feldönti a poharat, megüti a testvérét, összetöri a játékét, az bizony rossz. Tudja, hogy szokott rossz dolgokat is tenni, és ezért ha szülei csak arról beszélnek neki, hogy mindenki milyen jó, könnyen gonosznak, vagy szörnyetegnek érezheti magát.   A mese szerepe az ambivalencia megélésben  A mesék segíthetnek abban, hogy a jó és rossz különváljon. Nagyon nehéz egy gyermeknek mit kezdenie azzal, hogy édesanyja, aki minden jó forrása, aki szereti és babusgatja őt,  megszidja valamiért. A mesében szeplő gonosz segíti abban, hogy bűntudat nélkül legyen dühös a " hamis" anyára, a gonosz mostohára, úgy hogy közben nem kell félnie attól, hogy az igazi jóságos anya szeretetét elveszíti. Az ellentétes érzelmek integrálására  a gyermek ugyanis még képtelen.    A mesék tehát nem csak szórakoztatják a gyermeket, hanem fejlesztik önismeretét, s elősegítik személyiségük fejlődését.