Hagyományosan a mesélő közönségével szembe helyezkedik el, elég közel ahhoz, hogy kérdéseire válaszolni tudjon, lássa reakcióit és megszólíthassa. Mikor mesélni kezd, alkalmazkodik közönségéhez, hogy minél jobban megértsék üzenetét. A mesélendő szöveget egy vezérmotívum mentén szabadon improvizálva adja elő, szüneteket tartva, melyek alatt a hallgató közönség továbbgondolhatja a mese lehetséges folytatását. Ez nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a hallgató úgy érezze a történet az övé is és ez által közvetlenül érintse meg ennek üzenete. A kamishibai mesélők sem tesznek másként, mikor a képek által irányítva mesélnek. Amikor az olvasó egymaga találkozik egy képeskönyvvel, annak történetével, képeivel egyszemélyes élményben lesz része, melyet a közösségtől távol és függetlenül él meg.  Ezzel szemben a kamishibai közös, kollektív élményt nyújt számára. A szöveg nélküli képek egyszerűek, messziről is jól láthatók, a szöveg rövid és lehetőséget biztosít a mesélőnek, hogy szabadon egészítse azt ki, hogy hallgatóságával kapcsolatban maradjon.  A kamishibai szövege közelít a színházi szövegek struktúrájához, kevés leíró elemet tartalmaz, ez utóbbit a képre bízza. Ezért nagyon fontos, hogy író és illusztrátor szorosan együttműködve dolgozzon. A képeknek követniük kell a szöveg elemeit és struktúráját, biztosítani kell a képek közötti folyamatosságot, valamint messziről is jól láthatónak, értelmezhetőnek kell lennie. A kamishibait illusztráló művésznek mindig a lényeget kell ábrázolnia.