A kamishibai először a VIII. században jelent meg Japánban. Buddhista hittérítők használták arra, hogy tanaik hirdetését, történeteiket színesebbé tegyék, a közönség figyelmét megragadják: miközben meséltek, illusztrációként képeket mutattak. A mai formájában ismert kamishibai az 1920-as évek végén hódította meg Japánt, és ez lett a szegények és gyerekek mozija. A gaito-k (kamishibai mesélők) kerékpáron járták a vidéki falvakat és a csomagtartóra erősített, lakkozott fakeretben mesét és édességeket vittek a gyerekeknek. Az 1960-as években a televízió megjelenésével és elterjedésével lassan eltűntek a bicikliző kamishibai mesélők, azonban Japánban a nemzeti örökség részének tekintik a kamishibait, és a mai napig használják iskolákban és óvodákban. Az igazi papírszínházhoz nélkülözhetetlen a fakeret, mert a kulissza az élmény része – feltárul a három ajtó, mintha a színház függönye gördülne fel -, azonban keret nélkül se kell kétségbe esni, csak a lapokat kell sorba rendezni – sorszámozottak, nem lesz gond – és magunk elé tartani.   A Csimota Kiadó 2008 óta adja ki a Papírszínház-meséket - eddig 50 “mesekönyv” jelent meg. A papírszínházzal a mese nem felolvasás, hanem előadás!