Sárkányok és királylányok   A 2014-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg Dóka Péter mesekönyve, a Lila királylány a Móra Kiadó gondozásában . A szerelemről és párkeresésről szóló történetek nem mindennapi hősei között italozó sárkány, életművész varázsló és bánatos óriáslány is szerepel, akik Anne Pikkov, észt illusztrátor képein meg is elevenednek a könyvben. A könyvben szerepel olyan mese is, ami már korábban megszületett. Melyek a kötetben az új mesék, és melyek azok, amik már régebben íródtak? A címadó, a Lila királylány volt az első mese, amelyet megírtam. Megmutattam Dian Viktóriának, a Móra Kiadó főszerkesztőjének, és ő arra biztatott, írjak még pár hasonlót. Megfogadtam a tanácsot, és másfél év alatt összeállt ez a vékonyka kötet. Nem tudom, van-e jelentősége annak, hogy melyik mesét írtam előbb vagy később – valamennyi a szerelemről, a párkeresésről szól, és nagyjából mindent elmondok bennük, amit életem negyven éve alatt ebben a témában megtudtam, megtanultam.

 

Tesztelte a meséket gyerekeken? Hogyan fogadták őket? Nem teszteltem a meséket gyerekeken. Biztosan furcsán hangzik, de a gyerekirodalmi szövegeimet sosem tesztelem a megjelenésük előtt gyerekekkel. Pontosan milyen korosztálynak szánja ezeket a meséket? Ilyesmin nem szoktam írás közben gondolkodni. Utólag, a szövegek elkészülte után töprengek el azon, kinek szólhat egy-egy könyvem. Azt gondolom, ennek a kötetnek a meséi kilenc éves kortól élvezhetők. Hogy került kapcsolatba az illusztrátorral, Anne Pikkovval? Miért pont ő készítette az illusztrációkat? Anne Pikkovval eddig még sosem találkoztam. Egy észt-magyar gyermekirodalmi projekt keretein belül észt illusztrátorok a Lila királylány című mesémhez kilenc különböző grafikát készítettek. Anne illusztrációi kiemelkedtek a mezőnyből – rögtön úgy éreztem, hogy ez az ismeretlen, tőlem nagyon messze élő művész tökéletesen értette a mesémet. Ezzel szerkesztőm, Dian Viktória is egyetértett, és amikor leadtam neki az összes elkészült mesét, felkérte Anne Pikkovot, hogy illusztrálja a mesekönyvet. Abban, hogy ez a kötet megjelenhet, Viktória mellett nagy szerepe volt Segesdi Móninak is, a Magyarországi Észt Intézet vezetőjének, valamint Reet Klettenbergnek, aki a grafikus számára lefordította észtre a meséimet. Miért a Lila királylányt emelte ki, hogy a kötet címe legyen? A Lila királylány a kedvenc mesém. A kötet szövegei közül ezt írtam meg elsőként, ráadásul mesésen gyorsan, egyetlen nap alatt, és ez óriási élmény volt számomra. Azóta sem írtam semmit ilyen gyorsan. Van kedvenc karaktere a kötetből? Kettő is. Az egyik a gyakran italozó sárkány, aki nem a karcsú, szende királylányokat szereti elrabolni, hanem a kövér, nagyszájú, káromkodós hercegnőket. A másik kedvencem Mardor, a szélhámos varázsló, aki már rég elveszítette a varázserejét, de ezt igyekszik mindenki elől eltitkolni. Mindkét kedvencem valódi életművész. Az egyik mesében meghal a királylány. Ez „megengedett” egy mesében? Sok népmese ezzel a mondattal zárul: „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Az én királylányom is boldogan él, amíg meg nem hal – még akkor is, ha ez az élet nagyon rövidre sikeredik. Bíborka fiatalon hal meg, de ilyen rövid idő alatt is talál valakit, aki igazán szereti, akivel el tud tölteni pár gyönyörű napot. Vannak, akik idős korukig sem találnak senkit, akinek ennyire fontosak volnának. Szóval ez a mese számomra egyáltalán nem szomorú. Mi inspirálta? Milyen meséket olvasott gyerekkorában? Gyerekkoromban rengeteg mesét olvastam, sokat kívülről is megtanultam. Imádtam Hauff és Andersen meséit, Bechstein, Grimm és Bazsov mesegyűjteményeit. Meg persze a 77 magyar népmesét. Felnőttként ugyanaz inspirált meseírásra, mint ami korábban novellák és regények írására is: meg kellett találnom a mondanivalómhoz illő formát. Ahhoz, ami ezúttal kikívánkozott belőlem, a meseforma illett a legjobban, ez volt az a keret, amelyben íróként a legszabadabban tudtam mozogni, és a legjobban el tudtam mondani, amit szerettem volna. A képeket az észt Anne Pikkov készítette, akinek a legnagyobb örömöt a sárkányok illusztrálása jelentette. A sárkányoké, akik olyanok, mint az emberek, néha lusták, néha ügyetlenek, néha szerelmesek, vagy frusztráltak. „Péter annyira élethűen ábrázolta őket, hogy úgy éreztem, mintha a szomszédomban laknának”- mondta el a munkáról. Elárulta, hogy egy történet illusztrálásánál a legnagyobb kihívás mindig az, hogy a kép jól mutasson, érthető legyen, és mondjon is valamit. Ha dolgozni kezd, van egy elképzelése a könyvről, de a részletek csak alkotás közben bontakoznak ki, ő pedig mindent megtesz, hogy támogassa a szerző elképzeléseit. „Ami a Lila királylányt illeti, mindegyik képnek érzelmi töltete van: az első benyomásimat próbáltam ábrázolni. Remélem, hogy a képeim még inkább megmozgatják az olvasók képzeletét, és hogy párhuzamokat tudnak vonni a figurák és a saját életük között.” Forrás: kultura.hu