Lili nagycsoportos óvodás. Mindennap ugyanazon az úton megy az óvodába. Mindennap kétszer kerüli meg a nagy gesztenyefa melletti gödröt. Ha reggel esik az eső, egész kis tavacska lesz a gödörben. Olyankor Lili elképzeli, hogy a lehulló falevelek apró csónakok, amik a katicákat és a suszterbogarakat szállítják át a túlpartra. Naponta kétszer végighúzza az ujjait az ovi felé menet a zöld kerítés rácsain, elrendezi a két kavicsot a villanyoszlopnál, nehogy messzire guruljanak egymástól. Apa legtöbbször uzsonna előtt megy Liliért. Az óvó néni szalvétába csomagolja Lili szendvicsét, és a kezébe nyomja. – Jól fog jönni hazáig! – teszi hozzá minden alkalommal. Az út mindig túl rövid ahhoz, hogy mindent elmeséljen apának, és még a szendvicsét is megegye. A maradékot zsebre dugja. Anya nem örül, amikor a kavicsok között szalámidarabokra bukkan. Apa aznap is uzsonna előtt érkezett. Addig Lili elővette kedvenc várakozós könyvét. Mikor apa megjött, visszatette a polcra, elrakta a szendvicsét, gyorsan cipőt váltott. Apa segített neki bekötni a fűzőt. Elindultak hazafelé. Gyönyörűen sütött a nap. Mikor a zebrához értek, azt játszották, hogy csak a fehér sávra szabad lépni. Lili páros lábbal ugrált egyikről a másikra. Éppen a zöld kerítéses ház mellé értek, mikor Lili vidám csaholásra lett figyelmes. Egy foltos kiskutya labdázott a magas fűben. – Nézd, ott egy cuki kutyus! – húzta vissza Lili apát.  Bárcsak neki is lenne egy kiskutyája! – gondolta Lili. Egész nap csak vele játszana!