INTERJÚK : Sopotnik Zoltán - Lassú báró, Színsárkány és a többiek |
Sopotnik Zoltán - Lassú báró, Színsárkány és a többiek
Besze Barbara 2015.06.10. 17:26
Sopotnik Zoltán Fahéjas kertjében nincsenek vízköpők, formára nyírt bukszusok és virágszőnyegek. Vannak viszont lépeklények, élménylények, Hecc macskák és Sacc kutyák, sőt, még egy Színsárkány is. No és a négy főszereplő: Nagyapa, Lassú báró, Balázs, az örök kisfiú, és Sára, a meselány.
A 2013-as Könyvhétre megjelent meseregény írójával beszélgettünk.
Ha jól számolom, ez az ötödik köteted, de az első gyerekkönyved. Mi késztetett a meseregény megírására?
|
A Fahéjas kert valóban az ötödik kötetem, de a benne található mesei elemek már korábban is felbukkantak egy-egy verseskötetemben. Már az első, Krokodil című könyvemben is szerepel egy bizonyos Lassú báró, akiről ott nem lehet eldönteni, hogy gonosz vagy jó figura. A meseregényben felruháztam pozitív tulajdonságokkal, így szerethető bácsi lett belőle. Hogy miért meseregény?
A mese nagyon szabad műfaj, amiben szinte minden megtörténhet. Elkezdett bennem mocorogni egy történet, és ez lett belőle. Nagyon szeretem a fantasyket, ez talán a szövegen is érződik.
-
Az általad is említett Lassú báró nagyon különleges alak; volt valaki, aki mintaként szolgált ehhez a karakterhez?
Talán leginkább a nagyapám. Ő volt ilyen szikár, bajuszos, szigorú ember. Ikonikus figura, mondhatnánk, aki átsétált a regénybe.
-
Nagyon sok szereplőt mozgatsz és több szálon futnak az események, ezért az jutott eszembe, hogy részenként felolvasva talán könnyebb követni, hogy ki kicsoda és mi a dolga a Fahéjas kertben.
A kisebbik, hatéves lányomnak, akit természetesen Sárának hívnak (mint a könyvbeli meselányt – a szerk.) felolvastam a mesét. Őt a Színsárkány és a báró figurája bűvölte el leginkább. Én is úgy gondolom, hogy ezt a történetet részenként érdemes olvasni, mert nem összefüggő meseregény. Olvasás után lehet beszélgetni a hallottakról, de azt gondolom, hogy magyarázni felesleges, mert a gyerekeknek sokkal jobban működik a fantáziájuk, mint a felnőtteknek.
-
Vagyis természetes lesz számukra, hogy mi az a lépeklény?
Igen. Egyébként olyan gyerekkel is találkoztam, aki egy szuszra elolvasta a könyvet és elvarázsolta őt a szöveg és a képanyag. A metaforikus szöveg tele van asszociációs lehetőségekkel, így alkalmas arra, hogy a gyerekekben egyébként is meglévő metaforikus gondolkodást előhívja, továbbfejlessze.
-
Hogyan került a fahéj a kertbe?
A munkahelyemen rengeteg kávét iszom, többnyire fahéjjal. Valahogyan innen jött az ötlet.
-
A Fahéjas kert azonban nem tipikus kert, inkább egy különleges univerzum, sok városi jellegzetességgel, például egy piros busszal, buszmegállókkal és kukákat döntögető Hecc macskákkal. Miért szerepel mégis kert a címben?
Nem tudom, ez csak úgy jött. Eredetileg Teremtő kert lett volna a cím, de mindenképpen valami valóságtól elrugaszkodott helyet szerettem volna.
-
Elképzeltél egy ideális olvasót, miközben írtad a mesét?
Nem, úgy írtam a történetet, ahogy a verseimet, vagyis a magam szórakoztatására. Inkább arra gondoltam közben, hogy szeretnék valami varázslatosat írni.
-
Milyennek képzeled most a célközönséget?
Nem is tudom, szerintem bárki lehet hatévestől a százhét évesig, lehet magas, sovány, bajuszos, varázsló, manó, törpe… mindenkinek tudom ajánlani.
-
Zoli, te mennyire vagy elégedett az elkészült illusztrációkkal?
Teljesen elégedett vagyok, mondtam is Mónikának, hogy nagyon jól rátapintott a lényegre, az illusztrációk teljesen ráhangolódnak a szövegre. Nagyon szépek lettek.
|
|