- Mi volt a fő szempont a négy mese megírásánál? Milyen volt együtt dolgozni? A szerző: Szerelem, kaland, szünidő... a mostani történeteknek ez áll a fókuszában.   Az illusztrátor: Már elég régen dolgozunk együtt ahhoz, hogy kitaláljuk egymás gondolatait. Azért is szeretem Szilvi írásait, mert könnyű elképzelni a jeleneteket, könnyű dolgom van. Mindig törekszem arra, hogy egy kicsit én is hozzáadjak, olyan böngészhető részleteket is ábrázoljak, amelyek nincsenek a szövegben. - Melyik a ti kedvence részetek/rajzotok? A szerző: Nagyon tetszik az első mese városrészlete, a sok kis apróság, újságosbódé, reklámok, emberek... igazi kis univerzum, amiben a szereplők és mi is jól érezhetjük magunkat.   Az illusztrátor: A buszos jelenet a kedvencem, mert jók lettek a karakterek, érdekes a kép. - Tovább folytatnátok az Imbusz sztorit? A szerző: Ez attól függ, jön-e valamilyen indíttatás...   Az illusztrátor: Persze, örömmel. Szerintem még sok-sok történet bújik meg abban a műhelyben. - Hogyan dolgoztok? A szerző: Van egy mondás, az, hogy „Aludjunk rá egyet”. A legjobb ötletek reggel jönnek, közvetlenül ébredés után. Vagy séta közben, a Duna parton. Ha szembe jön egy jó mondat, feljegyzem. Aztán otthon már csak a köztük lévő hézagokat kell kitölteni.   Az illusztrátor: Sok-sok firkát, vázlatot készítek, közben gyűjtögetem a képeket az internetről, vagy érdekes tárgyakat, amelyek gazdagíthatják a képi világot. A vázlatokkal betördelem a könyvet. Amikor ez már elég jó, minden a helyén van, akkor véglegesítem a rajzokat. Ennél a kötetnél például több helyen látszódik, hogy Pudlimász háromlábú kutya. Nem dugtam el a képeken. Ez azért van, mert csak a bemutatkozásnál említjük, a mesékben nem esik erről szó, de nem akartam, hogy ez elfelejtődjön. Ennek a története az első kötetben olvasható, amikor megismerkednek. - Hogyan folytatnátok ezt a két mondatot? Szerző: Ha lenne egy kutyám... megegyeznék vele, hogy ezentúl ő vigyen minden nap sétálni. S ő kiabáljon óvatosságból előre a szembejövőknek, hogy „Fiú vagy lány?” A csatát elkerülendő inkább kerülőutakon vigyen. És hogy tanítson meg, mit jelent az ugatása, a farokcsóválása, a fülvakarása, a szemforgatása és ha végre megértem, mondja ő is nekem, hogy barátok vagyunk.   Az illusztrátor: Ha lenne egy kutyám, akkor többet sétálnék, de az öreg macskám nem biztos, hogy örülne neki....   Szerző: Nagyon szeretnék egy olyan műhelyt... ami egy zöld mező közepén áll, olyan magas, hangárszerű épület, közeli ismerősök és barátok dolgoznak benne – van, aki repülőgépet hegeszt, van, aki ruhát tervez és van, aki freskót fest, ír, kovácsol, virágot nemesít. És ahol egy robot láthatatlanul követ és mindent a helyére rak, amit már nem használunk.   Az illusztrátor: Nagyon szeretnék egy olyan műhelyt, ahol a Mester mindent meg tudna szerelni, és rajzokkal lehetne fizetni az autójavításért...