Mesélj kicsit magadról, hogyan kezdődött a közös munka Katával? Fatime: A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végeztem képgrafika és tanár szakon. Katával egy osztályba jártunk a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskolába, ő ajánlotta a Holnap Kiadónak, hogy két másik grafikus mellett én is készíthessek a Történetek a Borostyán Teázóból című könyvéhez próbamunkákat. Elég zűrös időszak volt, két iskolában tanítottam, akkor egy éve költöztünk össze a párommal és nevelünk öt gyereket. De szerencsére megkaptam a munkát! Nagyon élveztem a rajzolást, kézzel, kínai dörzstussal és ecolin festékkel festettem. A szöveg és a rajzok szerves egységet alkotnak, egyértelmű volt, hogy a jövőben együtt fogtok dolgozni? Igen, Kata következő könyvét is én illusztrálhattam. Ha ez egyáltalán lehetséges, most még nagyobb káosz volt, és még kevesebb idő a munkához, ennek ellenére imádtam csinálni!   Szotyi és Tarhonya két tacskó… Kata, te kutyás vagy? Kata: Azt hiszem igen, bár most éppen nincsen semmilyen állat a háztartásunkban, ennek csak az az oka, hogy elég zsúfolt és mozgalmas életet élünk, és ebbe sajnos nem fér bele egy lakásban tartott kutya. De ha lenne kutyám, elég valószínű, hogy megint egy tacskó lenne. Ha igaz, hogy vannak a kutyák és vannak a tacskók, akkor eddig két tacskóm és egy kutyám volt. Egy kutya rengeteg dologra meg tud tanítani egy gyereket. Nekem nagyon sok szép gyerekkori emlékem van a velünk élt kutyákról. De ez a könyv nem róluk szól. Szerettem volna megint olyan könyvet írni, ami az olvasás élményén túl valamilyen plusz ismeretet is ad az olvasóknak. A Szotyi és Tarhonya két kutya lakótelepi találkozásáról szól. Mondhatjuk, hogy ez egy végtelenül eseménytelen sztori, hiszen a két kutya el se mozdul az újságosbódé mellől az egész könyvben. De Szotyi törzshelyéről az egész lakótelep látható, és Tarhonya mindenhez ért, és pompásan eligazodik jogi kérdésekben is, amit dr. Kiszler Juditnak köszönhet. Fatime: Nagyon tetszik a két kutya teljesen eltérő karaktere, hogy Kata milyen pontosan, mélyen ábrázolja a személyiségüket! Ömlöttek a rajzok a kezeimből, ilyet nagyon régen éreztem már, szóval, köszönöm Kata, hogy segítettél megnyitni egy fontos csapot! Te, meg a rövid határidő. Ahogy mondani szokták: Legjobb múzsa a határidő! Szerencsére elkészültetek, és a 86. Ünnepi Könyvhéten dedikálni is fogtok. Kata: A legjobb múzsa valóban a határidő. A könyvkiadás ráadásul elég bonyolult folyamat, és az csak egészen az eleje, hogy én megírom és Fati megrajzolja. Szerencsére mindenki nagyon igyekezett, hogy időre meglegyünk, és nagyon jó csapat dolgozott a könyvön, mondhatjuk, hogy mindenki egyszerre. Ez a könyv egészen más, mint a Történetek a Borostyán teázóból. Igazi nyári olvasmány, azt hiszem. Nagyon várjuk már a személyes találkozást az olvasókkal. Forrás: kutyatar.hu