E költői megfogalmazást a szaktudomány kopogósabb nyelvén a tudatelőttes tudatosításának, vagy a tudatos és a tudattalan közötti gát, kapu átjárhatóvá tételének nevezzük. Mint közismert, ez a tény pedig alapfeltétele az egyén harmonikus, kiegyensúlyozott életvitelének, konfliktustűrő és –kezelő készségeinek. Csak akkor lehetünk erős, érett személyiségek, ha a folyamatos belső párbeszédekkel, a nappali és éjszakai álmok, fantáziaképek értelmezésével naponta megküzdünk külső, belső sárkányainkkal, s kiépítjük a következő órák, napok, hetek, évek leginkább járható, vállalható útjait. A mesék történetei, helyszínei, szereplői, szimbolikus tárgyai, allegorikus jelenetei tehát nem csupán külső, de lelkünk legbelső, titkos rejtekeibe is elvezetnek bennünket. Ostoba, szűklátókörű ám mégis gyakori ellenvetés a meséket az üveghegy, az égig érő fa, a sárkányok, a boszorkányok okán avitt, értelmetlen, ósdi kacatnak minősíteni a rakéták, a televízió, az internet és a műholdak korában. Könnyű belátni, hogy a féltékenység, az irigység, a hatalomvágy boszorkányai, sárkányai bennünk vannak s táltos csikóknak, a tengereket átrepülő griffeknek, az üveghegynek ugyancsak helyük van a gyermeki lelkekben.  Ki ne találkozna az utóbbi évtizedekben a szókincs hiányosságaira okkal panaszkodó pedagógussal? Lassanként valóban a többség számára is gondot jelent már Móra, Gárdonyi, Jókai, Mikszáth, Móricz nyelvének mai magyarra fordítása. Korai védőoltásra van szüksége gyermekeinknek, nem csupán testileg az immunrendszer felkészítése, hanem szellemileg a megfelelő szókincs, fogalomrendszer és problémaérzékenység okán is.   Honnan kapják meg hatékonyabban gyerekeink? A televízióból, az internettől vagy közvetlenül a meséktől, illetve a meséket kísérő, követő beszélgetésekből?     Végül a mesék legfontosabb funkciójáról írhatunk a legrövidebben. Világképet, egyetemes és nemzeti karakterjegyeket képviselő magatartásmintákat sugall, alakít: a sárkánnyal szembe kell szállni, a jó és a gonosz egyaránt elnyeri jutalmát, a rend uralkodik a káosz felett.   Az erkölcsi rend, az igazság, a szépség vágya, hite nélkül elviselhetetlen lenne életünk. Ez ad erőt a bukások, a vereségek utáni talpra álláshoz, az újrakezdéshez, a lefagyott, árvíz sújtotta, vihar pusztította, tűz égette termés utáni ismételt szántáshoz, vetéshez, újjáépítéshez.   Forrás: Egyetemes és nemzeti (részlet) Elektronikus Könyv és Nevelés VII. évf. 4. sz.