Hiába figyelmeztetik a mesében a patakok a szomjas gyerekeket, hogy aki iszik belőlük, tigrissé, szarvassá, őzzé változik, a kisfiú – nővére minden könyörgése ellenére – iszik a harmadik folyóból. Mert nem tudta leküzdeni a vágyai kielégítésére irányuló ösztönöket, szabadjára engedte magában az állatot, maga is állattá válik.
Ez nagyon kemény büntetés, de egyúttal némi vigasz is a mesét hallgató gyereknek, hiszen az, hogy legalább a harmadik folyóig késleltette vágyai kielégítését a mesehős, járt annyi haszonnal, hogy szelíd állattá változott, nem a legvérengzőbbé.
A kislány és az őzike kalandos út után a király udvarába kerül, és a kislány a király felesége lesz. Velük él az őzike is, de nem igazán boldogok. Szeretnék, ha minden úgy lenne, mint azelőtt, amikor mindketten emberek voltak. A mese figyelmezteti a gyereket, nem lehet tartósan boldog, ha a személyisége állati oldalát hagyja sokáig érvényesülni.
A házaspárnak gyermeke születik, de a király nincs otthon. A mesékben a férj szinte soha nincs otthon gyermeke születésekor, mert a mese nem hazudik a gyereknek, tudtára adja, hogy az élet igazán döntő pillanataiban (születés, szülés, halál) mindenki egyedül van. Enyhítheti ugyan a magányt az apás szülés, a haldokló körül a család, de a feladatot senki nem vállalhatja át helyettünk. A bába-boszorkány, a király távollétét kihasználva, megöli a királynét, és a maga lányát fekteti a helyébe.
A meghalt anya azonban éjszakánként visszajár, és nem azért, hogy a királyt figyelmeztesse a történtekre, és önmagát visszahelyeztesse jogaiba, hanem azért, hogy kisfiát és az őzikét megetesse. Ezzel az önzetlen, másokért aggódó cselekedetével töri meg a varázslatot: ő életre kel, a gonoszokat száműzik, és ami a legfontosabb, az őzikéből ismét kisfiú, ember lesz.
A mese tehát összefoglalja a freudi személyiségfejlődés lényegét. A királyné, mert nem a maga örömét kereste, hanem a másokról való gondoskodás késztette arra, hogy éjszakánként visszatérjen, bebizonyította: érett személyiség, képes volt ösztönös, tudatos és érzelmi életét összhangba hoznia, ezért megérdemli a boldogságot. És a mese nemcsak összefoglalja a fejlődés lényegét, hanem megmutatja az ide vezető utat is.
Folytatás
|