Beköltöztek hát a kesztyűbe: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.     Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:   a pocok cipót talpalt, a cinke ruhát varrt, a béka órát javított, a szarvasbogár bútort gyalult s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett. De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez.     Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben: a nagyujjban bableves, a mutatóujjban mákos csík, a középső ujjban töltött káposzta, a gyűrűsujjában sonkacsülök s a kisujjában tejbegríz.   Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! a pocok hegedült, a cinke zongorázott, a béka szájharmonikázott, a szarvasbogár trombitált s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.   Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak: a pocok és a béka sakkozott, a cinke televíziót nézett, a szarvasbogár újságot olvasott s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.   Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.