Egyszer Matyi és Sári éppen iskolába mentek, és ahogy az általában lenni szokott, Jonatán elszökött Kadlicsek nénitől, hogy elkísérje őket az iskoláig. És ahogy az általában lenni szokott, Kadlicsek néni kiszaladt utána és szólongatta, Jonatán, gyerünk haza, ne gondold, hogy itt fogok szaladgálni utánad az utcákon! De ebben a pillanatban Jonatán meglátta Czinkóczy nénit és Micike nevű macskáját, és ahogy az általában lenni szokott, szörnyű csetepaté tört ki.
Micike fújt, Czinkóczy néni üvöltözött, Jonatán ugatott és a lakók kirohantak a lakásokból és kiáltoztak, mi történik már megint, mikor lesz már végre nyugalom, már megint ez a Jonatán, átkozott kutyája, hát miért kell ezt nekünk folyton hallgatnunk, tele van már vele a hócipőnk, még egy ilyen és röpül kifelé a házból azzal a macskával együtt, irgum-burgum!
Matyi meg Sári pedig mentek az iskolába, mindketten a fejüket csóválták, és Matyi azt mondta, Sári, te érted ezt, egy ilyen engedelmes és intelligens kutya, százszor okosabb, mint Horácsek vagy Pacanda, és ilyen kínos helyzetbe hozza magát, ne mondd, hogy téged ez nem dühít! És Sári azt felelte, ez tényleg így van, engedelmes is, intelligens is, de amint meglátja Micikét, úgy viselkedik, mint egy kis hülye, tényleg tennünk kéne valamit.
Ezen a napon a tanító néni a hangszerekről beszélt, a fagottról, a nagybőgőről, a harmonikáról meg a timpanónak is nevezett üstdobokról, és Horácsek persze előadta, hogyan is kell játszani ezeken az üstdobokon, ez a bolond elkezdte ütögetni a Csermák Gizi fejét, aki előtte ült, és aki persze, hogy nem hagyta magát, úgyhogy képzelhetitek, mi volt az osztályteremben.
A tanító néni végül szétválasztotta őket és azt mondta, Horácsek, azonnal gyere ki a táblához, Csermák Gizi úgyszintén, úgy látom, itt az ideje, hogy elmagyarázzam nektek a társasági illem alapvető szabályait, mert ha az ember nem tudná, kik is vagytok valójában, simán összetéveszthetne titeket a páviánokkal vagy a tigrisekkel az állatkertben.
És Horácsek meg Csermák Gizi kiléptek a dobogóra és a tanító néni azt mondta, jól jegyezd meg, Horácsek, egy férfi sohasem viselkedik olyan gorombán egy nővel, mint holmi kanadai játékos a hokimeccsen, hanem mindig finoman, nemesen és gálánsan, mire a nő mivel válaszol, na mivel, Csermák Gizi? Hát persze hogy kedvességgel. Próbáljuk csak meg! És a tanító néni leült a székre, de azonnal fel is állt, és azt mondta Csermák Gizinek, figyelj, Csermák Gizi, te most egy igazi hölgy vagy, én pedig egy úriember, és éppen átengedem neked a helyet a villamoson. Te erre mit csinálsz? Naná, hogy a következőket!
És a tanító néni finoman biccentett a fejével, mintegy köszönésképpen, és közben nagyon szépen elmosolyodott. De aztán azonnal elkomorult az ábrázata és Horácsekre bökött az ujjával, úgy ni, most te jössz! És Horácsek leült a székre és azonnal fel is állt, jelezve, hogy a szék szabad, és Csermák Gizi nyugodtan leülhet rá, és a Csermák Gizi le is ült, biccentett a fejével, mintegy köszönésképpen, és nagyon szépen elmosolyodott.
A tanító néni tapsolni kezdett és az osztályhoz fordult, na látjátok, gyerekek, megy ez nekik, máris tudnak úgy viselkedni, mint két ember, pedig nemrég még úgy voltak egymással, mint a kutya meg a macska. Nagyszerű, ez már tetszik nekem, most folytatjuk, és elmondom nektek, ki kit enged előre az ajtónál meg ehhez hasonló dolgokat, sok minden van, nem vesztegethetjük az időt.
És amikor Matyi meg Sári hazafelé mentek, azt mondta Sári, te Matyi, az jutott eszembe, hogy ha Csermák Gizit és Horácseket meg lehet tanítani az illedelmes viselkedésre, miért ne értené meg ugyanezt Micike és Jonatán is, mit gondolsz?
Matyi kikerekedett szemmel meredt rá, Sári, normális vagy? Hát hogy tudnánk elmagyarázni egy kutyának, hogy adja át az ülőhelyét egy macskának, úgy látszik, neked tényleg nincs ki mind a négy kereked! De Sári azt mondta, tudod mit, bízd csak rám, és rögtön ebéd után, amint készen volt a leckékkel, becsöngetett Matyiékhoz, és együtt elmentek Czinkóczy nénihez kölcsönkérni Micikét. Udvariasan megköszönték, és amikor Czinkóczy néni becsukta az ajtót, Sári azt mondta a telefonkagylónak, kérem szépen, nagyon nagy szükségünk lenne arra, hogy Micikéből valóságos kisasszony legyen, aki tud beszélni, és a kagylóból azonnal felhangzott a válasz, ahogy parancsoljátok, barna legyen vagy szőke?
Sári azt felelte, tökmindegy, legyen mondjuk szőke, és a macskából egyszerre csak igazi kisasszony lett, és megszólalt: azt a mindenségit, hát ez meg mit jelentsen, valaki ellopta a mellső lábaimat! Sári rögvest megnyugtatta, pánikra semmi ok, azokat a lábakat hamarosan visszakapja, Matyi, menj le vele, én mindjárt jövök. Matyi elindult lefelé a lépcsőn Micikével, aztán ott állt vele a ház előtt, és Micike egyfolytában kérdezgette őt, mi lesz most énvelem, én ezt nem értem, hogyan fogok ezután egerészni, ez azt jelenti, hogy többé nem leszek macska, vagy mi?
És Matyi azt felelte, dehogynem, ne féljen, maga most is igazi cica, méghozzá nem is akármilyen, de ebben a pillanatban kijött a házból Sári egy elegáns úrral, és amikor közelebb ért, azt mondta, engedje meg, Micike, hogy bemutassam önnek ezt az urat, ő ugyanis Jonatán, de alighogy ezt kimondta, Micike fújni kezdett, Jonatán vicsorgott, és egy szempillantás alatt mindketten eltűntek, mint a huzat. Na látod, te tökfej, mondta Matyi Sárinak, itt van a kísérletezésed eredménye, régebben, ha egymásnak estek, az még egész normális volt, a kutya az kutya, a macska meg macska, de most az egészből óriási botrány lesz, nézd csak meg!
És tényleg, valami szörnyűséges látvány volt, amint az a szőke hölgy, Micike a fán ugrándozott ágról ágra, az az elegáns úr meg utána, és a hölgy közben úgy visítozott, mint akit elevenen nyúznak, az úr pedig a fogát csattogtatta, mintha a lábát vagy legalábbis a fülét akarná leharapni, és az emberek kővé dermedve álltak a fa alatt. Némelyikük rémületében eltakarta a szemét, egy úr azt kiabálta, hát hová süllyed ez a világ, mire nem képesek az emberek, hiszen ez rosszabb, mint a páviánok vagy a tigrisek az állatkertben, egy asszonyság pedig azt kiabálta, és milyen hatással lesz ez a felnövekvő ifjúságra, menten elsüllyedek a szégyentől, és mindenki kiáltozni kezdett, pfuj, micsoda gyalázat, szégyelljék magukat!
És mivel Jonatán engedelmes kutya volt, Micike meg engedelmes macska, akik általában hallgattak a szóra, amikor azt hallották, hogy szégyelljék magukat, hát elszégyellték magukat, és olyannyira elszégyellték magukat, hogy Sári megrémült, és azt mondta, elég, az isten szerelméért, még a végén valami bajotok esik! Ráadásul szégyenkezni önmagában mit sem ér, jobb, ha inkább javítunk a hibáinkon, másszatok le a fáról, és te, Jonatán, nyújtsd szépen a karodat Micikének, nézd csak, hogyan kell ezt csinálni, és Sári Matyival bemutatta Jonatánnak, hogyan kell belekarolni a másikba, és Micike szépen belekarolt Jonatánba és Sári meg Matyi elvitték őket a kertbe, ahol egész délután arra tanították őket, amit a tanító néni az iskolában előadott nekik.
És amikor aztán reggel Jonatán kutya találkozott Czinkóczy nénivel meg Micike macskával, és Czinkóczy néni felkiáltott, Micikém, menekülj, és Kadlicsek néni azt mondta, Jonatán, ide hozzám, szóval amikor az egész ház már várta a szokásos szörnyűséges cirkuszt, hát mindannyian sóbálvánnyá meredve álltak, mert valami egészen rendkívüli dolognak lehettek szemtanúi. Láthatták, amint Jonatán megcsókolta Micike pracliját, kinyitotta neki a ház kapuját és előre engedte őt az utcára, ami annyira hihetetlen volt, hogy Hubácsek nénit az ájulás környékezte, és a szerencsétlen csak azt ismételgette, hogy ez a kutya jobban viselkedik, mint a férjem, hát mondják meg, hogyan lehetséges ez, mióta viselkednek a kutyák az illemkönyvek szabályai szerint?
És Krupicska asszony vigasztalta, ne vegye annyira a szívére, Hubácsek asszony, ha az emberek néha úgy viselkednek egymással, mint a kutya meg a macska, miért ne viselkedhetne hébe-hóba a kutya meg a macska egymással úgy, mintha emberek volnának, nem igaz? És Krupicska úr hozzátette, kedves asszonyom, ez csupán bizonyíték arra, hogy az illedelmes viselkedés nem is olyan nehéz dolog…
|