Illés Andrea:
Igen, annak szántuk. A királylányokról csak valami rózsaszín cukormázzal leöntve lehet hallani, nemcsak mostanában, de mindig is így volt. Ám az, hogy milyen lehetett igazából királylánynak lenni, milyen örömökkel és milyen bánatokkal járhatott, sokan nem tudják.
Például mennyi felelősség hárult rájuk, hiszen népük számára egy személyben voltak szépségideálok, példaképek a családi életre, politikusok, sőt adott esetben valamiféle hadvezérek is. Persze ezen nem azt értem, hogy le kell rombolni a királylánykultusz „habos“ oldalát, de nagyon jó lenne, ha ezeken a sokszor tényleg elbűvölő teremtéseken keresztül rávehetnénk a gyerekeket, hogy rácsodálkozzanak a valós világra is. Kicsit a művészetek, a művelődéstörténet felé terelgetnénk őket, és feltárulna előttük a múzeumok vitrinek mögé zárt világa. Azaz ezek a történelmi vagy legendabeli személyek megelevenednének.
-
Rengeteg királylányos könyv van a piacon, ti mégis ezt a témát választottátok, muszáj megkérdeznem, mi volt a motiváció?
Illés Andrea:
Ez örök téma. Egy-egy iskolai farsangon minimum 5-6 királylányt mindig találunk osztályonként, a királylányos amerikai mesék vagy a hercegnős magazinok pedig virágkorukat élik. Tehát a gyerekek nagyon szeretik őket. Ez pedig olyan lehetőség, aminél egy művelődéstörténettel is foglalkozó szerző jobbat nem is akarhat. Ráadásul a királylányok életén keresztül egy adott kor, nép, időszak tökéletesen megragadható, illetve közelebb hozható a mai gyerekekhez is. Nagyon fontosnak tartom, amiről sajnos sok pedagógus megfeledkezik, hogy a 10-11-12 éves korosztálynak mindenekelőtt az érdeklődését kell felkelteni egy-egy tudomány vagy művészeti ág iránt.
Mondjuk, egy matematikatanártól elsősorban azt várnám el, hogy ne távolítsa el a gyerekeket a matematika csodás világától (persze mondhattam volna most más tanárt is), s csak másodsorban tartom klassz dolognak, ha a gyerekek 6. osztály elején kívülről fújják a hatványok szorzásának korrekt szabályát… Hiszen ha elültette bennük az érdeklődés magját, utána már nagyon könnyű lesz a „szabályok“ tengerét is a fejükbe önteni. A könyvnek is ez volt a célja: a történelemkönyvek kisbetűs részeit felnagyítani, mert ezeket mindig sokkal könnyebb megjegyezni… És talán a kiskamasz szívesebben fog tanulni vagy kézbe venni valamilyen történelmi tárgyú ifjúsági regényt.
-
Ismert, mi több legendásnak számító királylányokat válogattatok össze. Közösen döntöttetek, kik kerüljenek bele?
Illés Andrea:
Ennél a kötetnél a szerző, azaz én döntöttem el, kik kerülnek bele. Hiszen a szöveg is hamarabb elkészült, és a kész szöveghez rajzolta meg Ildi a képeket.
-
A szép, álmodozásra késztető illusztrációk mellett, már-már ellenpontként jelennek meg a józanul, szépítés nélkül, igényesen elmesélt történetek. Mégis inkább ismeretterjesztő jellegű a könyv. Ti hova sorolnátok inkább?
Illés Andrea:
Én ismeretterjesztésnek szántam, persze gyerekközeli, kicsit mesés hangvétellel. Épp azoknak a gyerekeknek, akik már picit túlléptek a mesevilágon, de még a tényadatokkal terhelt történelem távoli számukra – épp ezt volt hivatva enyhíteni a mesés elbeszélésmód. Furcsa volt egyensúlyozni a művelődéstörténeti szöveg, a „tankönyv-íz" és a gyerekhang között. Remélem, sikerült.
-
Ildi, hogy alakult ki a kötet képi világa? Az egész a te munkád, nem használtál sehol külső elemeket, sem kollázst.
Horváth Ildi:
Hát, igen ez egy érdekes téma. A könyvnek nem lett egységes stílusa, nem is lehetett volna, hiszen mindegyik királylány teljesen más stílust képvisel. Mindegyik királynőt próbáltam a saját korának, ábrázolási szokásainak és kultúrájának megfelelően megjeleníteni. Helyenként elég nehéz volt, hiszen volt, akiről még csak ábrázolás, illetve tárgyi emlék sem maradt fenn. Ilyenkor egy kicsit eleresztettem a fantáziám, de mivel ez alapvetően egy ismeretterjesztő könyv, ezek az elkalandozások is több napos kutatómunkát igényeltek.
Mindegyik királynőnél igyekeztem felkutatni az ő korára jellemző öltözködést, motívumvilágot, hajviseletet, szóval egy kicsit a mindennapokat elképzelni. Szó szerint bele kellett élni magam a mongol sztyeppék világába, vagy az indiánok mágikus gondolkodásába. Sok mindent magába kell szívni az embernek, hogy aztán legyen mit papírra vetni. Azt hiszem, ez a kutatás volt a legizgalmasabb része a munkámnak, sok olyan dologra bukkantam, amiről előtte nem is hallottam.
Igyekeztem mindent kézzel megrajzolni, de azért szerepel négy fotó is, amit a kiadó kérésére felhasználtam. Nagyon tanulságos és óriási munka volt mindent megrajzolni, de azt hiszem, így jobban össze tudtam gyúrni egy egésszé azt a sok-sok mindent, amit összebogarásztam.
-
Hatalmas munka! Mennyi idő kellett az illusztrációk elkészítéséhez?
Horváth Ildi:
Majdnem egy évig dolgoztam a 10 királynő rajzain, ami összesen 64 rajzolt oldalt jelent.
Illés Andrea:
A szöveg is úgy egy év alatt állt össze, de maga a könyv ötlete már vagy nyolc éve foglalkoztatott, ám az egyéb tennivalók elsodortak mellőle.
-
Mi alapján kerültek kiemelésre az ismeretterjesztő, „érdekesség“ részek? Pl. vaskorona, feleségrablás, hálaadás ünnepe...
Illés Andrea:
Minden egyes „főhőshöz“ tartozik egy-két különösen fontos érdekesség, lehet ez valamilyen konkrét tárgy vagy építészeti emlék, de lehet, hogy az adott kornak van olyan fontos adaléka, amely mintegy magába sűríti egy kultúra sarkalatos jegyét. Ezek a kis szövegek afféle kitekintések, kicsit tágabb merítések, izgalmas „titkok“. Tulajdonképpen elég egyszerű volt ezeket kiválasztani, hiszen sok kultúrában kalandoztunk, sok korba elrepültünk – fontos volt, hogy az adott kultúráról és korról is kapjanak a gyerekek megjegyezhető és különleges információkat. Pl. ha japán kultúra, akkor megkerülhetetlen írni a gésákról pár mondatot, vagy ha Szemiramisz, akkor egyértelmű, hogy a világ hét csodáját szóba kell ejteni.
Illés Andrea:
Igen, tervezünk. Ildi most rajzolja a színezőt, és a könyv második kötete is formálódik már. A bőség zavarba ejtő. Csak ki kell választani a legérdekesebb legendás, illetve valóságos királylányokat. Annyit elárulhatok, hogy a második kötetben szerepelni fog kínai, bizánci, francia, orosz és angol hercegnő-királynő is.
Forrás: prae.hu
|